Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

680A 90,000 lóerős turbinák szerelése az építési munkákkal egyidejűleg folyt. A telep 1932 októberében kezdette meg az áramfejlesztést. Az építési idő normálisnak mondható. A munka minősége is nagyon kielégítő. Ezzel szemben a hatalmas mechanikai eszközök dacára 10—15,000 főnyi munkásra volt szükség. Ez mutatja legjobban, hogy az elsőrangú európai és amerikai felszerelést nem tudták kellőképen kihasználni. Ez egyébként abból is látszik, hogy a kézi munkával kiemelt sziklák köbmétere alig került többe, mint a mechanizált üzemmel kiemelteké (14 és 13-5 rubel köbméterenként). Ha a dnyeperi építkezést összehasonlítjuk az ugyancsak Cooper által konzultált amerikai Conowingóval, félannyi munkateljesítmény és félannyi építési idő mellett az amerikai építésen sokkal kevesebb felszerelés mellett csak ötödannyi munkás dolgozott, mint a Dnyeperen. Technikai szempontból azonban a dnyeperi építkezés hatalmas teljesítmény és az építési idő nemzetközi viszonylatban is kielégítő. A fehértengeri csatorna. Végezetül még az utolsó években épült fehértengeri csatorna létesítésének egyes részleteit ismertetem, mely a téli betonmunkálatok végrehajtására is érdekes példa és amelynek a Volga—Moszkva-csatornával együtt még az a jellegzetessége is megvan, hogy mindkettőt a belügyi népbiztosság építette (GPU) fogolytáboraival. Az építési munkálatok 1931 őszén kezdődtek, gyéren lakott erdős, sziklás, mocsaras vidéken. A csatorna északi szakaszán aránylag könnyűek voltak a szállítási viszonyok, mert a csatorna vonala közel fekszik a murmanszk—leningrádi vasútvonalhoz. A vízválasztó szakaszon már nehezebb volt az építési anyagok szállítása az úttalan tundrás vidéken úgy, hogy külön vasútvonalat kellett építeni. A munka nagyon kevés és egyszerű felszereléssel indult meg és az egész építkezés tulajdonképen kézi munkával készült is el. Mert ha az a 40—50 teherautó, ugyanannyi traktor, száz köbméternyi kompresszor, 20—30 kis betonkeverőgép és ugyanannyi 3 tonnás kis faderrick és a pár keskenyvágányú szerelvényből álló felszerelés sokat is segített az építkezésnél, mégis csak a 120,000 főnyi munkássereg keze munkája építette meg ezt a 200 kilométeres víziutat másfél év alatt. A munka szervezése teljesen katonai jellegű. „Prikázban" adódnak az építési feladatok, naponta raportokban jelentik az egyes szakaszok a teljesített munkamennyiséget és hogy a feladatnak hány percentjét végezték el. Ha egy szakasz elmarad a többi mögött — mint a hadászatban —, azonnal csapateltolódásokat foganatosítottak, hogy a „frontszakasz" helyzetén javítsanak. Még a terminológia is egészen katonai. Harci szakasz, sturm, falanksz, törzs, ezek a hivatalos elnevezések. A terveket persze mérnökök készítik, a GPU speciális mérnöki irodájában és a munkaidőtervet is, de azokat az adminisztratív hatóság hagyja jóvá és gyakran meg is változtatja. Gyors iramot diktálnak. Egy kis, alig kilométeres sziklás csatornaszakaszon napi 3000 m

3 sziklamunkát kell végezni. 25 pneumatikus perforátoron, néhány kis saját gyártmányú derricken, lovak által vont felvonón és pár keskenyvágányú szerelvényen kívül nincs más felszerelés. Nincsenek tanult munkások sem. Ugyanígy kell néhány hét alatt egy sziklába vájt zsilip százezer köbméternyi szikláját kiemelni. A munkásokat persze teljesítmény szerint díjazzák, ugyancsak teljesít-