Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon

62 azután a homok leülepszik. Ezért a kanyarok és tolózárak környéke leginkább lerakodóhelye a homoknak. Előfordult, hogy a homok a fővezeték teljes keresztszelvényét is eltömte. Ilyenkor tesznek azután hasznos szolgálatot a fővezetékben levő tolózárak, amelyek segélyével a csőszakaszt kikapcsolhatjuk és a kitisztítást is elvégezhetjük. 3. Szivattyúk, meghajtó g épek, üzem. A talajvíz összegyűjtését és az alapgödörből való eltávolítását a szivattyúk végzik. A szivattyúk feladata tehát egyrészt a szűrőkutakba beáramló talajvizet felszívni, másrészt azt az alapgödör elzárása fölötti magasságban kinyomni. Tehát a víznek a szűrőkutakból való kiemelése és eltávolítása két szakaszon megy végbe : 1. A kutakból a szivattyúig (szívás, szívómagasság) ; 2. a szivattyúktól az alapgödörelzárás tetejéig (nyomás, nyomómagasság) terjedő szakaszon. A gyakorlatban gazdaságosságuk és rendkívül nagy teljesítőképességük miatt úgyszólván mindig centrifugáiszivattyúkat alkalmazunk. A centrifugáiszivattyú szívóképességének felső hatása csak 8-5—9-0 m, de nyomómagassága úgyszólván korlátlan. Hátránya, hogy teljesítménye gazdaságosan csak szűkebb határok között szabályozható (a fordulatszám változtatásával). Ha ez nem elég, akkor tolózárfojtással, vagy az egyszer már kiszívott víznek folytonos visszavezetésével tartjuk fönn az üzemét. Utóbbi már nem gazdaságos. Súlyosan esik latba még az a tétel is, hogy induláskor az egész fővezetéket meg kell tölteni vízzel, hogy a szivattyú a vizet felkaphassa és a vízszál folytonossága meglegyen. Ezen külön feltöltőberendezéssel, vagy külön légszivattyúval kell segíteni, mert ez a helyzet nemcsak induláskor áll elő, hanem a vízszál bármikor való leszakadásánál is, ha a vizet ismét fel akarjuk kapni. Dugattyús szivattyúknál ez a hátrány nincs meg, de szerkezetük igen kényes. Szabályozásuk is gazdaságosabb ugyan, de teljesítőképességük kicsi, üzemük nem gazdaságos és így csak kivételesen, főként kisebb üzemeknél szokták azokat alkalmazni. Lényegesen nagyobb jelentőségük van az úgynevezett mélyszivattyúknak. Ide tartoznak a sűrített levegővel, ejektorszerűen működő mammutszivattyúk és a búvárszivattyúk (Tauchmotorpumpe, lásd 14. ábra). Ez utóbbiak tetszőleges mélységre lesüllyesztett, elektromos meghajtású, kisméretű centrifugáiszivattyúk. Ezáltal a szívómagasságuk igen csekély lesz és úgyszólván a teljes emelési magasság nyomómagassággá válik, amit a szivattyú igen nagy mértékben le tud győzni. Ezért az ilyen berendezéssel akár tetszőleges (15—20 m) depressziót is elérhetünk. 1.4. ábra. A mammutszivattyú (a) és a búvárszivattyú (b) vázlatos rajza. — Skizze der Mammutpumpe (a) und der Tauchmotorpumpe (b).