Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon

59 talan szivattyúzási üzem csak így tartható fenn. Ha különböző átmérőjű kutak volnának a fővezetékre kapcsolva, akkor ugyanazt a vízmennyiséget más és más kútvízállás mellett adnák, vagy pedig más és más vízmennyiséget adnának ugyanazon kútvízállásnál. (V. ö. 7. és 8. ábrák.) Könnyű belátni, hogy mind a két jelenség zavarólag hat nemcsak a szivattyú egyenletes üzemére és a csővezetékben szükséges egyenletes vízsebességre, hanem a talajban elérni kívánt egyenletes vízszínsüllyesztésre is. A vaslemezből készült szűrőcsövek mondhatni, az egész világon mindenütt 160 mm átmérővel készülnek. Az eternit- vagy porózus betoncsövek ennél rendszerint nagyobbak, 200—300 mm átmérőjűek. A kútátmérő megválasztása elsősorban az altalaj összetételétől és az ismert vagy várt talaj áteresztőképességtől függ. Finom homoktalajnál a szűrőcsövet gondosan elkészített kavicsszűrőréteg övezi, ami a kút tényleges átmérőjét 30—40 cm-re növeli, mert hasznos átmérőnek a kavicsréteg külső átmérője számít. A durva kavicsaltalajban ez a külső szűrőréteg el is maradhat, mert sem a szűrőszövet eltömődése, sem a kút eliszapolódása nem fenyeget, hiszen olyan finom részecskék, amelyek a szűrőszöveten átjutnának, ott nincsenek. Azonkívül a kút megfelelő vízbefogadóképessége a szűrőcső általánosan használt 15—16 cm-es átmérője mellett is megvan. A szűrőkutak mélysége normális körülmények között annyi, hogy a kút a talajvíz normális állásától egészen a vízátnemeresztő réteg felszínéig ér le. Ez a méret 6—12 m között váltakozik. Ha a vízátnemeresztő réteg felszíne ennél mélyebben volna, akkor is megelégszünk 10 m-es kutakkal. (Nem tökéletes kút.) Ilyen esetben arra is ügyelnünk kell. hogy a talajban megkívánt minden mértékű süllyesztéshez egy bizonyos kútvízállás tartozik, amelynek megfelelő kell, hogy legyen a kút mélysége is. Ha pedig a vízvezető réteg vastagsága 7 m sem volna, akkor feltétlenül lefúrjuk a kutakat az agyagba is, mert a 8 m-nél csekélyebb kutakból a szívócső igen könnyen kiszippantja a vizet és levegőt szív, ami a centrifugál szivattyú vákumának megszűnésére és a vízszál leejtésére vezet (v. ö. 10. ábra). A kútmélység tehát az altalajrétegződésen és az előírt süllyesztés nagyságán kívül a centrifugáiszivattyú által megkívánt üzembiztonságnak is függvénye. A kútfúrás végrehajtása az általánosan ismert köpenycső vagy anyacső segélyével történik (1. 13. kép). A köpenycsövet fokozatosan lenyomjuk a talajba, miközben a benne lévő földet állandóan kiemeljük. Mindaddig folytatjuk ezt, amíg az anyacső alja a kút tervezett mélységére le nem jut. Az egyes anyacsődarabok 1—2 m hosszúak. Toldásuk hidegen való szegecselés útján történik. Az anyacső belső átmérője jelenti a szűrőkút legkülső átmérőjét. Azt tehát úgy kell megválasztani, hogy a szűrőcsövön kívül abba még a megkívánt vastagságú szűrőkavicsréteg is beleférjen. A leírt eljárással eljutottunk oda, hogy az anyacső által biztosított mélység szabadon áll. Ezután a teljes hosszúságra összeállított szűrőcsövet leengedjük és előre kiszámított űrtartalmú vederrel annyi rostált kavicsot dobunk melléje, amennyi a 0-60—1-20 m magasságú hengergyűrűbe az anyacső és a szűrőcső közé belefér. Ha ez megvan, akkor az anyacsövet az említett mértékkel gondosan feljebb húzzuk, majd a műveletet, tovább folytatjuk, míg végül az anyacső teljesen kiemelkedett és helyette a szűrőkavics beépített védőgyűrűje övezi a szűrőcsövet.