Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

640 Az ivadék kihelyezése is már megtörtént. Továbbtenyésztésre a gazdaság saját halállományából közel 320 q-t hagyott meg, melyhez még körülbelül 170 q egy-kétnyaras ivadékot vásárolt. Végül még megjegyzem, hogy Szeged a várakozásnak megfelelően igen jó halfelvevő piacnak bizonyult. A tógazdaság húsvétig Szegeden és környékén körülbelül 550 q halat értékesített, közel 150 q hal pedig idegenbe ment, főleg Ausztriába. Ausztria tudtommal a folyó évben várható termésből 300 q-át máris lekötött. Megemlítem még, hogy a fehértói halnak legjobb reklámja elsőrangú minősége és kitűnő íze. Amint láttuk, a társulat híven igyekezett feladatának megfelelni. Azt, hogy évtizedes munkásságával ügyét milyen mértékben sikerült előbbre vinnie, a jövő fogja megmutatni. Egyet azonban már most sem lehet elvitatni tőle, azt tudniillik, hogy elgondolásait a saját érdekeinek szűk keretein túlmenőleg, mindenkor magasabb, egyetemes célkitűzések vezették, amelyekért, amint láttuk, tetemes áldozatokat is hozott. A társulat munkásságával rányomta bélyegét a vidékre, melynek gazdasági fejlődésében újabb, szinte beláthatatlan lehetőségeknek nyitotta meg az útját. A jól végzett munkateljesítés tudata megelégedéssel töltheti el a társulatnak minden egyes tagját és méltán büszkeséggel gondolhat vissza mindenik arra az időre, amikor áldozatkészségével hozzájárult ahhoz, hogy éppen a legínségesebb években a munkások százai jutottak kenyérhez. Most pedig, végül kifejezést kívánok adni ama óhajomnak, hogy amint a szegedi társulat víztől ostromolt helyzetében olyképen biztosította nyugalmát, hogy a vizek rendezésével az árteret uraló fennsíkra hatolt, úgy következzék be a lehetősége mielőbb annak is, hogy a magyar mérnök működési terét nagy árterületünkről, a magyar Alföldről a Kárpátok völgyeibe helyezhesse át és ott abbahagyott munkáját újból felvéve, munkaképességével, tehetségével a trianoni Magyarország helyett a nagy magyar érdekeket szolgálja.