Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon
48 c) A vízvezető réteg magasságának, vagyis a H értéknek a felvétele szintén elég komplikált, különösen ha meggondoljuk, hogy előfordulhat olyan eset is, amikor 50—100 m vastag vízáteresztő rétegre alapozunk, amikor tehát ennek az értéknek a megállapítása lehetetlen. Egyébként a kutakat sem visszük le erre a mélységre. Ilyenkor úgynevezett ,,tökéletlen kutakkal" dolgozunk, melyek a normális kutaktól abban különböznek, hogy míg az utóbbiak a vízátnemeresztő réteg felszínéig érnek, addig ezek csak a gyakorlati maximumig (10—12 m., lásd 1. ábra) és akkor a H értékét azonosnak vesszük a kút mélységével. Prinz vizsgálatai alapján ez megengedhető. Azonban figyelembe kell venni, hogy az ilyen kútba alulról is jönnek vízszálak, amelyek vízmennyiségtöbbletet jelentenek az előző normális kút vízhozamához képest. Ezért Sichardt szerint az ilyen kutakra számított vízhozamot 20%-kal növelni kell. Normális, tökéletes kutaknál persze a helyzet egyszerű, mert a kút fúrása (vagy a próbafúrás) közben feltárt vízvezető réteg mélysége és a normális talajvízállás közti különbség közvetlenül megadja a H értékét. d) A negyedik fontos alaptényező a kút vízbefogadóképessége, f, a fentebb közölt 8. számú képlettel számítható, de megállapíthatjuk próbaszívással is. Ha ugyanis az elszívott vízmennyiség mellett a kút vízállása változatlan marad, akkor az illető vízálláshoz tartozó befogadóképességet megkaptuk. / ismeretével a kutak száma meghatározható, mert a 3. Egyéb —• a tervezésre befolyással bíró — gyakorlati tényezők. Az alapértékek meghatározásával már a legfontosabb adatokat kiszámíthatjuk éspedig az elszívandó vízmennyiséget, a szűrőkutak számát, a legnagyobb süllyesztést, esetleg a szükséges vízemelési magasságot stb. Azonban, mielőtt a kutak végleges kiosztása megtörténnék, még egyéb figyelembeveendő tényezők ismeretére és felderítésére is szükségünk van. a) A kútátmérő megválasztásánál tudnunk kell, hogy ha ugyanazon vízmennyiséget vesszük ki valamely kútból, akkor a kút átmérőjének változtatása dacára a depressziógörbe alakja változatlan marad. Mindössze a kútban levő vízállás fog aszerint változni, hogy a kútköpeny síkja hol metszi a depressziógörbét. (Lásd 7. ábra.) Bizonyos minimumon alul azonban nem mehetünk, mert minden q elszívandó vízmennyiséghez tartozik egy minimális sugarú kút, melynek befogadóképessége g-val még megegyezik. Vk 15 q q = / = 2 r mi n . TT. h — ; T -»» — Ebből a szempontból tehát nem közömbös a kútátmérő megválasztása, sőt a képletből az is kitűnik, hogy ha különféle talajnemekből azonos vízmennyiséget akarunk kapni, akkor kisebb áteresztőképességű talajban nagyobb szűrőrétegmagasságra és nagyobb átmérőre van szükségünk. b) Hasonlóképen fontos a kutak egymástóli távolságának megállapítása is. Sichardt szerint itt is van egy minimum, amelynél közelebb elhelyezett kutak Vk •
