Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - XI. Szakirodalom
535 állapítani egy bukón keresztül átbukó vízmennyiség nagyságát, úgy figyelembe kell venni a viznívó görbülete által előidézett pótfeszültségek nagyságát is. Böss a pótfeszültségek figyelembevételével az ismeretes átbukási képleteket a következőképen módosította : 2 1 <7max~ 2 g • b • H' ' , 3 1 Ir zt __ 3z + 3 ahol z jelenti a mértékadó keresztszelvényben a fenéken fellépő negatív pótfeszültséget (az összes húzóerő és a vízmélység hányadosa). A z értékek kísérletileg határozhatók meg. Q mM esetén a határmélység : 2 — г < g r = — Я g I z- -Зг + 3 2. ábra. ©-© mértékadó keresztmetszet, f, -hßlrodinamikai nyomás abraja. 4 =hydrostatikai nyomás abraja. A Böss képletei szerint állandó vízmélység mellett a negatív pótfeszültség (г) növekedése az átbukó vízmennyiséget növeli, z 0 esetén a fent ismertetett Bélanger-féle képletet kapjuk (1. 2. ábrát). A szerző által végrehajtott kísérletek Böss képleteit mindenben igazolják. A kísérletek alkalmával a csapótábla különböző állásai mellett a bukón különböző ismert vízmennyiségeket vezettek keresztül s a gátfenéken ós a csapótábla mentén fellépő nyomást piezométer csövekkel mérték s a bukás közben kialakult vízszíneket pontosan felvették. A mért nyomások a Böss képletei alapján a vízmennyiségekből és az észlelt vízmélységekből számított értékeket jól megközelítették. Megállapították a mértékadó keresztszelvény helyzetét, továbbá meghatározták a fenéknyomások vonalát is. A nyomások vonala a gát felett általában a következőképen alakul :
