Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VIII. Németh Endre: A Vízitársulatok szerepe a zöldmezőgazdálkodásban

518 Itáliában például a lecsapoló társulatok akként vannak megszervezve, hogy ha az érdekeltek bizonyos része az öntözés bevezetését kívánja, akkor a társulat köteles arról gondoskodni. De köteles a társulat szükség, illetőleg lehetőség esetében elektromos energiaellátásról, vagy vízierőkihasználásról is gondoskodni. Más helyen az érdekeltek kívánságára a társulat szerzi meg a tagjai részére az esetleges mezőgazdasági talajjavítási munkálatokhoz szükséges hitelt, államsegélyt stb. Hogy egy konkrét példával világítsam meg az olaszországi helyzetet, megemlítem, hogy a Pó-folyó jobbpartján, Reggio Emilia város székhellyel alakított Parmigiana-Moglia lecsapoló társulat, amely 130,000 kat. hold terület belvízrendezését szolgálja, feladatán kívül 35,000 kat. hold öntözéséről is gondoskodott, 32 kilométer elsőrendű és 54 kilométer másodrendű útat épített, tanyákat rendezett be és szerelt fel és érdekeltségi területének villamos energiával való ellátását is megoldotta ! A költségviselésbe természetesen aszerint vannak az érdekeltek bevonva, ahányféle munkálat áldásaiban részesülnek. Csupán az öntöző műveknél van egy kis eltérés ! Az olasz, helyesebben fascista felfogás szerint, ugyanis mindehki szabadon rendelkezik ugyan birtokával, de köteles a legnagyobb hozamra törekedni. Mivel pedig az öntözés terméstbiztosító és fokozó hatásáról százszázalékig meg vannak győződve, ennélfogva, ahol az öntözés lehetséges, ott arra rá is szorítják a birtokost. Ezt akként érik el, hogy az öntözőművek létesítési költségeinek törlesztését mindazoknak viselni kell, akik az öntözővizet hasznukra fordíthatják. Ha valóban igénybe is veszik a vizet, akkor természetesen vízdíjat is fizetnek, a művek törlesztési költségeihez azonban akkor is hozzájárulni tartoznak, ha nem öntöznek. A társulási eszmének másik továbbfejlesztése abban áll, hogy bizonyos gazdasági célok érdekében több társulat szövetségbe tömörül, sőt valamennyi lecsapoló és talajjavító társulat országos szövetséget alakított (törvény kötelezi a társulatokat ebben való részvételre), amelynek célja a társulati célokra szükséges hitel és államsegély megszerzése és szétosztása. Nem hiányoznak az altruisztikus és tudományos célkitűzésű egyesületek sem, amelyek közül külön ki kell emelnem az Olasz Országos Vízügyi Szövetséget, amely a vízüggyel kapcsolatos mindennemű munkálat népszerűsítését, a munkálatok közgazdasági elemzését, pénzügyi megoldásának vizsgálatát, országos jelentőségű vízügyi problémák megoldásához szükséges adatgyűjtést stb. írta zászlajára. Visszatérve hazai viszonyainkra — habár kissé lassú — de mégis állandó fejlődést észlelhetünk idehaza is. Hiszen ármentesítő és lecsapoló társulatok terén mondhatnám megelőztük annak idején a többi európai államokat és ezeknek a társulatoknak a működáse előtt — már ami a törvényben előírt munkakörüket illeti — zászlót kell hajtanunk. Az újabb, korszerű vízgazdálkodási feladatokkal azonban ezek a társulataink csupán az utóbbi években és csak szórványosan foglalkoznak. Pedig eredeti feladataik oroszlánrészét már befejezettnek mondhatjuk és a fenntartás és tökéletesítés munkái mellett nagyon üdvös volna, ha minél szélesebb körben fordulna figyelmük az öntözés és egyéb vízgazdálkodási feladatok megoldására vagy legalább előkészítése felé. Annál dicséretesebb azoknak a társulatoknak a kezdeményezése, akik máris hozzáfogtak ennek a nemzeti szempontból annyira fontos küldetésüknek a teljesítéséhez. Külön ki kell emelnem ezek közül az Alsófehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulatot, az Ivánfenéki Ármentesítő és Vízszabályozó Társulatot, a Középtiszai Ármentesítő Társulatot és a Taktaközi Belvízlevezető