Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VII. Trummer Árpád: Vízgazdálkodás és zoldmezőgazdálkodás

515 és az ilymódon összegyűjtött vizet a későbbi hónapokban kezdetleges módon történő vízemeléssel öntözésre használják fel. Nagyobb birtokosok egyes mélyebb területrészek elzárásával keletkező tározóban gyüjthetik össze a téli csapadékvizet, amit egyszerű berendezéssel továbbvezetve öntözésre használhatnak. Ezeknél az egyszerű módoknál csak legelő- és rétgazdálkodást véve tekintetbe, kat. holdanként 10—15 q szénatöbblet vagy 8—10 q-val nagyobb fűtermés érhető el. Ennek értéke 30—40 pengő, nem több, mint amennyiből az ilyen egyszerű berendezések kat. holdanként megépíthetők, vagyis egy-két év múlva a berendezést már csak a fenntartás és az üzem költségei terhelik. Ha vízfolyás van a birtok közelében, akkor a rendszeres öntözés is olcsóbb. A mai árviszonyoknál kat. holdanként 80—100 pengő befektetéssel már jó öntözést lehet készíteni. Egy ilyen már nincs pusztán a rét- és legelőgazdálkodásra korlátozva, ilyennél már üzemtervbe osztott szántóföldi öntözőgazdálkodást lehet folytatni. A jól kezelt üzem feltétlenül jövedelmező. Az öntözéses gazdálkodás helyes útja a fokozatosság. Első évben kisebb területet szabad berendezni. Ez arra alkalmas, hogy a gazda és munkásai megtanulják az öntözés mesterfogásait. A második-harmadik évtől kezdve már rendszeres jövedelem mutatkozik. Ennek egyrészét kell a gazdaság fokozatos fejlesztésére fordítani. A tanult munkásokkal az üzem nagyobbítása könnyen keresztülvihető, a költségek pedig nem verik a gazdát adósságokba, mert csak addig terjeszkedik, ameddig az erszénye engedi. * A Zöldmező Szövetség vezetősége bölcs előrelátással ítélte meg a magyar mezőgazdaság helyzetét, midőn tevékenysége körébe iktatta a vízgazdálkodás eszméjének népszerűsítését és elterjesztését, mert Csonka-Magyarországon, de különösen az Alföldön eredményes zöldmezőgazdálkodást csak a vizek jobb hasznosításával lehet elérni. Nem mondom ezzel, hogy nem hasznos és üdvös a legelők és rétek szaporítása, ezek helyesebb kezelése, de a mi éghajlati viszonyaink mellett ez a gazdálkodást csak javíthatja, de teljessé nem teheti. Rendkívül sok az a víz, ami földjeinkről tavasszal sietve fut le, pedig kár minden cseppjéért, mert ez a termésünket csökkenti. Kisesésű alföldi területeken a rendszeres gazdálkodásnak előfeltétele a káros vizek levezetése, mert enélkiil a termelés bizonytalan. Ennek a kényszerűségnek kellett engedni a Nagy Magyar Alföld ármentesítésénél és belvízrendezésénél. De ez egyúttal nem jelenti azt, hogy haszontalanul engedjünk el minden vizet ! Az Aljöld mezőgazdaságának éppen úgy szüksége van bizonyos vízmennyiség pótlására, mint a földeket elposványosító belvizek eltávolítására. A gazdáknak meg kell tanulniok, hogy ez a kettő szorosan egészíti ki egymást. Egyik nélkül a másik nem lehet eredményes. Ha ezt az Alföldi Zöldmező Szövetségbe tömörült gazdák tízezrei meg fogják érteni és át lesznek hatva a vízgazdálkodás mély és messzemenő fontosságától, akkor a magyar zöldmezőgazdálkodás jobb jövőjének hajnalpirkadása fog bekövetkezni. Isten adja, hogy szerény előadásom egy lépést jelentsen ama cél felé, amelynek mielőbbi elérése a Zöldmező Szövetségnek egyik legfontosabb törekvése ! 33