Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

506 és elvesztették öncélúságukat. A vezető számára a lényeg azzal a céllal azonos, amelynek érdekében a mű létesült vagy létesül. Ezt úgy értem, hogy a rajzoló számára a rajz a cél, annak kiállítását is beleértve, a tervező mérnök számára a rajz már veszít öncélúságából, a kivetelező mérnök előtt pedig teljesen elvesztette azt, mert itt már csak annyiban van fontossága, amennyire az építésnél segítségül szolgál. Egyetlen hiányzó méretszám a leggyönyörűbb rajzot is értéktelenné teheti. Még tovább menve, az építtető előtt már nem is az építmény a fontos, hanem az, hogy megfelel-e a célnak, amelynek érdekében használni kívánja, a közgazdász számára ez a cél is részletkérdés a még magasabbrendű cél szempontjából stb. Fontos, hogy a célkitűzéseknek ez az eltolódási folyamata a munkavégzés gépezetében természetes egyszerűséggel menjen végbe és a munkagárda mindegyik tagja hajlamai és képességei szerint megfelelő helyre kerüljön és a neki megfelelő önállóságot elérje. Járszalagon tartani önállóságra termett munkaerőt, nagy pazarlás a szellemi erőkkel, ezzel szemben ki nem forrott egyéniséget szabadjára engedni rendkívül veszélyes. Minden magyar erővel takarékoskodnunk kell és minden energiát ki kell használnunk, amit ez a föld és ez a nemzet magából adni képes, mert csak úgy fogunk megállni tudni a világ állandósult politikai és gazdasági zűrzavarában. * Áttérve mármost azoknak a körülményeknek a vizsgálatára, amelyek a mérnököt alkotóképességeinek kifejtésében elősegítik vagy hátráltatják, azzal kell kezdenem, hogy minden valamirevaló mérnök azzal fog munkájához, hogy tökéleteset fog alkotni. Hogy ezt a szándékát milyen mértékben tudja megközelíteni, az nagyon is függ attól, hogy tevékenységét az általános szempontok és a részletkérdések között helyes arányban osztja-e meg. Az e téren elkövethető hibák közül a jobbik eset az, midőn a létesítmény a maga egészében tekintve teljesen megfelelő, részleteiben azonban vannak olyan hibák, amelyek folytán szerepét nem tudja jól betölteni. A részletek utólagos megjavítása útján aránylag könnyen és kevés költséggel segíthetünk a bajon. Sokkal súlyosabb azonban a helyzet, ha a részletek a tökéletességig jól vannak megoldva, az általános elrendezés azonban hibás ! Súlyosbítja a bajt ilyenkor az is, hogy az általános átalakítás nagy költségeitől való irtózás miatt rendesen részleges javításokkal szoktak próbálkozni, ami természetesen célra nem vezethet és előbb-utóbb mégis csak végre kell hajtani az általános átalakítást. Példaképen felemlítem a Ferrara vidéki lecsapolások esetét. Azon a vidéken már 1550 körül végeztek lecsapolásokat, azonban az akkori műszaki felkészültség mellett a feladatot megoldani nem lehetett. A mintegy 50,000 hektárnyi területnek ugyanis egyetlen cseppjét sem lehet gravitációs úton a tengerbe vezetni. Amikor azonban a vízemelő gépek a nagyméretű és gazdaságos vízemelést lehetővé etették, akkor időszerűvé vált ennek az értékes területnek a víz mentesítése. Több terv készült, míg végre a Societa Italiana par la Bonifica dei Terreni Ferraresi társulat 1873-ban hozzákezdett a munkálatokhoz és 1880-ig el is készült a 450 km hosszú csatornahálózatból és a 4600 lóerős Codigoro-i szivattyútelepből álló mű. Ekkorra azonban az is kiderült, hogy a lecsapolást nem sikerült a kívánt mértékben elérni. A felül-