Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

502 menő hullámjelenségekkel és ebből az összehasonlításból vezetett le olyan képletet, amely az árhullám levonulási sebességére jó közelítő értéket ad. Boussinesq szerint a H mélységű nyugvó vízben tovaterjedő h magasságú hullám terjedési sebessége / ^ 3h Я

2 d

2h\ с =\fgH l 1 + —+ v У V 4H 6h dx

i' Ebben a harmadik tag, amely a hullámfelület görbületének befolyását fejezi ki, a gyakorlatban előforduló árhullámok lapos alakja folytán elhanyagolható, tehát egyszerűen 1 A't) 4 Ez a képlet csak nyugvó víz esetére érvényes. A mozgó vízben tovaterjedő hullámokra vonatkozólag Boussinesq más képletet vezetett le, amely azonban bonyolódott volta miatt a gyakorlat számára hasznavehetetlen. Ezért Ballester a szokásos eljáráshoz fordult : az egyszerűbb esetre érvényes képletet egy gyakorlati tényezővel (A) egészítette ki és az így kiegészített r ('•;;/! képletet a Rio Negro számos árvizére vonatkozólag az egymástól mintegy 100 km-re levő Roca-i és Chelforo-i vízmércéken megfigyelt adatokkal ellenőrizte. Az ellenőrzés meglepő pontosságról tanúskodott. Ha ugyanis c

0-val jelöljük a (4) képletből számított, c-vel pedig a közvetlen megfigyelésekből levezetett hullámterjedési sebességet, akkor az egyik vízmérce adataiból kiindulva a I — — A tényező értéke l c

0l a számításbavett árvizek mindegyikének esetében elenyésző csekély eltéréssel 0-219-re, a másik vízmérce adataiból számítva pedig O-218-та, számértéket adódott. Corrado Buggiero

1 ezt az eljárást az Adige-iolyónak Badia—Polesine és Boara Pisani közötti 27 km-es meglehetősen szabályos szakaszán próbálta ki. Az 1868—1922 időszak alatt a két vízmércére vonatkozólag fellelhető 21 árvízi tetőzési vízállásadatokat (lásd az I. és II. táblázatokat) felhasználva, számította az árhullámsebességet a ßowssmesr/-képletből (c

Q) és számította a közvetlen megfigyelésekből (c), számította továbbá a közvetlen megfigyelési adatokból az egyszerűsített Kutter-féle formula alkalmazásával, a tetőző vízállásoknál fellépő középsebességet С V (v) is. A számítások eredményeit feltüntető két táblázat — és—jelzésű oszlopai co co világosan mutatják, hogy a Ballester-féle eljárás mind az árhullám terjedési sebességére, mind pedig a tetőző vízállásoknál fellépő középsebességekre jó közelítő v értékeket szolgáltat. Sőt, az utóbbi esetben a jellemző —viszonyszámértékei között co még kisebb eltérések mutatkoznak, mint az előbbinél (lásd a táblázatokat). Ennek oka éppen az árhullám terjedési sebességének a közvetlen megfigyelési adatokból 1 „Annali" della R. Scuola d'Ingegneria di Padova. 1926. évf. 130. oldal.