Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

498 ágazó ismeretkörnek a szolgálatában, addig a nyugati nagy nemzetek műegyetemein a vízimunkálatokra vonatkozó ismeretek oktatása nem egy, hanem több tanszék útján történik. így például Olaszország műegyetemein (Torino, Milano, Padova, Bologna, Roma, Napoli, Palermo) az általános hidraulikának és a vízépítéstannak külön-külön tanszéke van és közülök a padovai műegyetemen — amelyik különlegesen a vízépítéstannak van szentelve és ahol az összes műegyetemekről kikerülő vízimérnökök államvizsgája történik — a következő öt tanszék van a vízügyeknek szentelve: 1. Altalános és kísérleti hidraulika (Idraulica generale e sperimentale ; tanár E. Scimemi), 2. Általános vízépítéstan (Idraulica tecnica ; tanár P. Marzolo). 3. Folyami és tengeri építmények (Costruzioni fluviali e marittime ; tanár G. Ferro). 4. Mezőgazdasági vízműtan (Idraulica agraria ; tanár G. B. Ugolini). 5. Vízierőtelepek (Impianti idroelettrici ; tanár F. Marzolo). A teljesség kedvéért azt is megemlítem, hogy a, gépészmérnökök — az olasz elnevezés szerint ipari mérnökök — számára a vízerőgépek természetesen egy külön hatodik tanszéket kaptak (Macchine idrauliche e termiche ; tanár M. Medici). A vízépítéstan és a vele kapcsolatos tudományok bővülésére és közgazdasági szempontból fontos tagozódására való tekintettel a fejlődés útja nálunk is a legalább két tanszék útján való oktatás felé kell, hogy vezessen. Magától értetődik, hogy a műegyetemről kikerült mérnökből vízépítési szakmérnök csak a gyakorlatban fejlődhetik ki. Itt, a gyakorlat terén való továbbképzés alkalmával kell nagy gondot fordítani arra, hogy az elméleti és tapasztalati tudáskincs között a helyes arány, az általános szempontok és részletkérdések között megoszló érdeklődésnél az összhang meglegyen. Nyilvánvaló, hogy pályája kezdetén minden mérnöknek elsősorban részletkérdések megoldása jut osztályrészül, mind a felvételek, mind az utasítás mellett való tervezés, kitűzés és munkavezetés terén. Eközben a víznek és a medernek, valamint az építési anyagoknak hol az egyik, hol a másik tulajdonsága kerül a szeme elé, megismerkedik a munkások teljesítményével, munkabérviszonyokkal, anyagárakkal stb. Megannyi részletkérdés, amelyeken keresztül eleven kapcsolatba kerül a gyakorlati élettel. Ebben az időszakban jól teszi a kezdő vízimérnök, ha figyelmét mondhatnám maradék nélkül, ezeknek a részletkérdéseknek minél behatóbb megismerésére fordítja. A legaprólékosabbnak látszó elemzést, ellenőrzést stb. sem szabad felesleges munkának tartani, mert az önálló alkotóképességhez szükséges határozottság és áttekintőképesség csak úgy fejlődhet ki, ha a részletkérdésekben hézagmentes tudást, ösztönössé tökéletesedett jártasságot szereztünk. A vízimunkálatok természete, a mérnökök lecsökkentett létszáma stb. folytán hamarosan előáll azonban az a helyzet, hogy kisebbméretű, de kerek, önálló egészet tevő feladat megoldására kerül a sor. A feladatok megjelenési formája egyre általánosabbá válik : nem az elvégzendő munka van most már megadva, hanem az a cél, amelyet a mérnök által választandó munkálatokkal el kell érni. Választani kell több megoldás között és a választásnál nem lehet többé csupán a műszaki szempont alapján dönteni, hanem elsősorban az elérendő célt kell szem előtt tartani és mindenkor számot vetni a költségekkel. Egyszóval a részletkérdések mellett növekedő fontossággal kezdenek jelentkezni az általános szempontok, amelyeknek kielégítéséhez nem elég többé a tanult vízépítéstani törvények ismerete, hanem az egyes szabályok kritikai értékelése is fontos. Elegendő például a csatornák által