Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében
ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK ES RÉSZLETKÉRDÉSEK JELENTŐSÉGE A VÍZIMÉRNÖK TEVÉKENYSÉGÉBEN. 1 írta: NÉMETH ENDRE. A következőkben vázolt szemlélődő elmefuttatásnak gondolata egy baráti megbeszélés alkalmával merült fel, amidőn is arról volt szó, bogy a mérnöki gyakorlat hajlamossá teszi művelőit arra, hogy a munkáik folyamán felvetődő részletkérdésekbe elmerüljenek és nem egy — egyébként kiváló tehetség — alkotó erejét éppen ez a részletekbe való elmerülés veri bilincsekbe. A nagyvonalú áttekintést igénylő munkakör valóban egészen más természetű szellemi erőkifejtést követel, mint az egyébként el nem hanyagolható részletkérdések megoldása. Mindazonáltal, a munkálatok nagyvonalú irányítója sem vonhatja ki magát egészen a részletkérdések megvitatása és ellenőrzése alól, habár ezt a munkateret a lehetőséghez képest minél nagyobb mértékben a munkatársakra célszerű bízni. így kívánja azt a szellemi erők gazdaságos kihasználása, valamint a következő mérnöknemzedék egészséges kifejlődhetése is. Az utánpótlás kifejlődésére jó alkalmat ad az a tény, hogy a nagyobbszabású munkálatok rendszerint olyan főrészletmunkákra tagozódnak, amelyek az egészet irányító mérnök számára részletkérdésnek tekinthetők ugyan, de még elég számottevők — mind terjedelem, mind fontosság tekintetében — ahhoz, hogy a kellő tapasztalatot szerzett munkatársak áttekintőképessége is szóhoz jusson. De általában, a munka minden kerek egészként tekintett részének célszerűen kell egy már meglevő vagy tervszerint készülő környezetbe beleillenie, ugyanakkor pedig részleteiben is kifogástalannak kell lennie. Az első követelményt általános szempontok jelölik meg közelebbről, a második pedig megannyi részletkérdés biztos megoldását igényeli. A mérnöknek tehát figyelmét az általános szempontok és a részletkérdések között kell megosztania és arra kell törekednie, hogy e kétféle tevékenységében meg legyen az összhang, mert bármelyik irányban való túlzott elmerülés szükségképen a másik követelmény elhanyagolásával jár és a munka jóságát veszélyezteti. Ezt az összhangra való törekvést más megvilágításban elemezve, arra a szükségszerűségre jutunk, hogy az elmélet és a tapasztalat módszereinek használatában is meg kell találnunk az arany középutat. Ez a törekvés nem azonos az előbbivel, de párhuzamos azzal, sőt mintegy kiegészíti azt, ezért helyénvalónak tartottam a címben jelölt szemlélődések közé ezt a kérdést is bevonni, annyival is inkább, mert az elméleti segédeszközök értékelése terén a vélemények nagyon megoszlóak és ezért •— különösen a fiatalabb kartársak szempontjából — a tárgyilagos álláspont kifejtése csak előnyös lehet. 1 Szerzőnek a Magyar Mérnök- ós Építész-Egylet Vízépítési szakosztályának 1934 december 18-án tartott ülésén tartott előadása.
