Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - V. Ihrig Dénes: Az 1935. évi mohácsi jegesárvíz

488 Mohács—Bezdán között áradó és közepes vízállással ismét összetorlódva álló jéggel borított a Duna. Ez kifejezésre jut a 2. sz. ábra 1935 február 18-i vízhosszszelvényén is, ahol Dombori felett és Mohács—Bezdán között a normálisnál nagyobb a víz esése. A torlasz kialakulása, jég- és vízállásviszonyok február 19-én. Február 19-én reggel Mohácsra már megérkezett az előző nap Baja fölött megbomlott jégtakaró zajló jege. Reggel 8 órakor a Duna vízállása 431 cm, erősen áradó jellegű és az előző napihoz képest 81 cm áradást mutat. A léghőmérséklet —1 C°. Ezt az áradást a zajló jégnek a Cigánysziget derekán való összeverődése okozta, mert jó része az onnét lefelé még mindig álló jég alá került. A jégviszonyokat a következőképen lehet megadni : A Cigányszigettől lefelé erősen torlódva állott a jég a sirinai szűkületig, míg a Sirina alatti rész az előző napoknak megfelelően álló jéggel volt borítva és pedig valószínűleg a tovarniki kanyarulatig. A kettő között a sirinai átvágás alsó része jégmentes (4. ábra, 1. rajz). Ez a jég azonban nem tarthatta magát sokáig, csak órák kérdése volt megbomlása, mert az emelkedő víz már a déli órákban megbontotta. A jég megindult az egész magyar dunaszakaszon és igen tömör zajlással ment most már a magyar-jugoszláv határon át Bezdán félé. Az országhatáron túl, a Kiskőszeg feletti éles kanyarulatban és a tovarniki majd debrinai zátonynál összeverődött és összetorlódott a jég, közben csúszott és tömörült és a vízállás állandó emelkedése mellett megkezdődött a nagy, összefüggő torlasz kialakulása. Estére a Gabriella szigetig és másnap reggelre Mohácsig fejlődött fel a torlasz a Baja felől jövő sűrűn zajló jégből. A vízállás emelkedés ott mint torlaszképző tényező működött. A vízállás ugyanis még nem volt olyan magas, különösen az alsó részen, hogy a majdnem 20 km hosszú torlaszt megbonthatta volna, ellenben a jég lassú és állandó emelésével lehetővé tette annak összecsúszását, ezzel tömörülését, tehát vastagsági méretének növekedését. A torlasz csúszása és szétválása, jég- és vízállásviszonyok február 20-án. Február 20-án reggel 8 órakor Mohácsnál torlódott álló jéggel a Duna vízállása 578 cm, erősen áradó jellegű és az előző napihoz képest 147 cm áradást mutat. A léghőmérséklet —2 C°. Délelőtt folyamán Tovarniktól félfélé egész Mohácsig állt a jég erősen torlódva és tördelve, síkvíz seholsem volt közte (4. ábra, 2. sz. rajz). A debrinai zátonyon helyenként a rendes jégnívó fölé 2—3 m-re is kiemelkedett az összetorlódott jég. Napközben helyenként többször megindult és újra megállott, megcsúszott és összenyomult, tömörödött. A mindinkább összenyomuló és torlódó jég felső határa közben állandóan változott, hol a Cigányzátony derekán, hol pedig Mohács felett volt. így Mohács előtt vagy összeverődött álló jéggel volt tele a Duna, vagy az egész lecsúszott előle. A Baja felől leúszó jég állandó zajlásban tartotta a Dunát. Az erősen áradó víz a hullámtereket legelőbb Mohácsnál lepte el és töltötte meg és a hullámtéren különösen a szűkületeknél (lásd 3. és 6. ábrán a 31—35 és 41—47 kilométer közötti szakaszokat) nagy eséssel, tehát nagy sebességgel folyt lefelé, jelezve, hogy a víz az eltorlaszolt medren kívül keresett magának lefolyást. A víz