Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése

479 Ha az öntözővíznek 20—25 százalékkal való leszállításával kapott vízmennyiség nem is lesz tökéletesen kielégítő, arra mindenesetre elég lesz, hogy a mezőgazdaságot megvédje az aszály veszedelmétől. Különben ezzel a módszerrel számítják az újabb olasz öntözések vízellátását s azonkívül ez a vízcsökkentő rendszer van bevezetve a Durance-folyó mentén berendezett öntözéseknél is. Ott az öntözések az időközönként beálló korlátozás ellenére is kifogástalan vízellátásban részesülnek. Ha ezt az eljárást alkalmazzuk és folyóink legkisebb vízhozamát 25%-kal emeljük, azonkívül az egy kat. holdra szükséges állandó vízsugarat átlagosan 0-25 literre vesszük, akkor megkapjuk azt a területet, melynek öntözésére folyóink nyári vízhozománya némi tározással elegendő vizet szolgáltatnak. Az erre vonatkozó adatokat az V. számú táblázatban állítottam össze. E táblázatban végösszegként feltüntetett 860,000 kat. holdnyi területhez még hozzávehetjiik azokat is, melyeket az alföldi síkvidéki tározások révén a régi holtmedrekben és a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan rosszabb szikeseken raktározott vizekből lehetne öntözni. Az ily képen összegyűjthető árvizek és belvizek mennyiségét kereken 500 millió köbméterre becsülhetjük, ami 3000—3500 köbméteres kat. holdanként! vízellátás esetén további 150,000 kat. hold vízszükségletét biztosítaná. A Bükk és Mátra völgyeiben tározással összegyűjthető 10 köbméter vízzel még további 40,000 kat. hold öntözését lehetne megteremteni, amit azonban már belefoglaltam az V. táblázat 5. pontjában feltüntetett vízmennyiségbe. A tározással összegyűjtött öntözővíz mennyiségét (3000—3500 m

3) magasabbra kellett vennünk, mint az előző fejtegetések szerinti 2300—2875 köbméteres vízellátást, mert a tározott víz az időközi párolgás folytán veszteséget szenved, amit az előzetes tervezéseknél sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az ilyen veszteség az évi vízmennyiségnek 25%-át is elérheti. A vázolt lehetőségek szerint a Tisza völgyében 510,000, a Duna völgyében 500,000 kat. holdnyi terület öntözésének vízellátását lehet biztosítani, az egész országban tehát kereken 1-0 millió kat. holdét. Van lehetőség arra is, hogy a Duna vizét a Tisza völgyébe nagyobb vízemelés nélkül is átvezethessük s ilymódon a Tisza mentén levő, öntözésre jobban reászoruló területek öntözhetőségét fokozzuk, illetve az ottani öntözések területét növeljük. Ez azonban költséges megoldás, amire csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb és olcsób lehetőségeket már kemerítettük. Most csak azért említem meg, hogy reámutassak az alföldi vízellátásnak egy olyan — ha egyelőre még nagyon távoli — lehetőségére, ami a Tiszántúl öntözését elősegítheti. Még egy megoldás van a Duna vizének a Tisza vidékére való eljuttatására, az, ha a vizet a megépülő Duna—Tisza-csatornával vízemeléssel szállítjuk a Tisza völgyébe. Lássuk, mennyire egyezik a fenti eredmény az évi vízmennyiségekből eredő következtetésekkel. A Tisza-folyó évi átlagos vízhozománya a Sajó—Hernád beömlése alatti szakaszon 16-7 milliárd, míg a legkisebb évi vízhozam 8 milliárd köbméter. A hajózásra, másodpercenként 140 m

3 vizet számítva, évi 4-5 milliárd köbméter szükséges, ami azt jelenti, hogy az öntözésre még a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendőben is 3-5 milliárd köbméter víz jutna. Ezt a mennyiséget azonban nem vehetjük teljes egészében számba, mert az öntözés vízszükséglete az évnek csak egy részén jelentkezik. Mintegy 5 hónapra eső vízmennyiséget, azaz 1-5 milliárd köbmétert, felhasználhatónak kell tartanunk. Ez, a már említett kat. holdankénti