Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése
473 Ezért állanak a megvalósításhoz közelebb azok a tervek, amelyek az Alföldön csak 2—300 ezer holdnyi öntözés szükségletére alkalmas csatorna-rendszerekkel kívánják az Alföld előbb-utóbb szükségessé váló öntözését biztosítani. Bizonyos, hog}- a mai gazdasági helyzetben még ezek a tervek is túlságosan nagyvonalúaknak látszanak, de az a távolság, ami ezeket a terveket a szükségességtől és a megvalósítástól elválasztja, csak pár évtizedre becsülhető s ezért ezekkel foglalkozni korántsem utópia, sőt éppen józan előrelátás. Ezekkel foglalkozni különösen ezért időszerű, mert az öntözőcsatorna-rendszereknek szoros összhangban kell állaniok az Alföld víziúthálózatával, amelynek kifejlesztése szintén a legközelebbi évtizedek elodázhatatlan feladata lesz. Ez az összhang azért is szükséges, mert az öntözéses gazdálkodás nyomán a mezőgazdasági kultúra fejlődése jár és ez a szállítást is mindinkább fokozódó feladatok elé állítja. A magyar víziút-hálózatot az öntözőcsatorna-rendszerekkel kapcsolatba kell hozni. Nem azért, mert az öntözés és a hajózás együvé kívánkoznának, hanem azért, mert a hajózás fejlesztésére szükséges munkálatok egyrésze — például a folyók csatornázása — az öntözés érdekeit is szolgálhatja. Hogy csak egyet említsek, a Körösök hajózhatóvá tételével mintegy 50—60 ezer holdnyi terület vízellátását lehetne olcsón megteremteni. Az érem másik oldalát tekintve, a nagyobb öntözőcsatornákat aránylag kis költségtöbblettel lehetne a hajózás szolgálatába állítani. Itt természetesen nem szabad a nagy — nemzetközi forgalmat lebonyolító — hajózható csatornákra gondolni, mert ezek sűrű forgalma már nehezebben egyeztethető össze az öntözés érdekeivel, arról azonban szó lehet, hogy az öntözőcsatornákkal szomszédos vidékek hasznosítsák az öntözés révén rendelkezésre álló víziutak előnyeit. A vidék lakosságának legyen módjában a helyi forgalmat kisebb hajókkal végezni, terményeit olcsó víziúton juttatni el a piacokig, vagy a legközelebbi nagy hajózó útig, amely már a nemzetközi forgalom szolgálatában áll. Még egy szempont van, ami az Alföld öntözésének megkezdését és fokozatos kiterjesztését szükségessé teszi: a szikesek megjavítása. Minden valószínűség amellett szól, hogy a rendszeres vízgazdálkodással sikerülni fog a szikeseket termőképesebbé tenni és az alföldi szikes talajok csekély vízkészletének fokozását megoldani. Nehezebbnek látszik a szikesekre vonatkozó vízgazdálkodásnak különálló megteremtése, mint a szikesek öntözésének az általános öntözések keretébe való beillesztése. A szikesek megoszlása olyan, hogy leginkább jó földekkel vegyesen fordulnak elő s ezért minden öntözőcsatorna lehetővé tenné bizonyos mennyiségű szikes terület vízellátását is. A rosszabb szikesföldek viszont az öntözést szolgálnák, mert ezeken lehetne a vízhiányosabb nyári hónapok öntözésére szükséges vízmennyiség egy részének tározását megoldani. Mint a következőkből látni fogjuk, ahhoz, hogy az Alföldön nagyobbarányú öntözések létesülhessenek, szükséges lesz az öntözővíznek a nyári hónapokra való tartalékolására. Erre a szikes területek fekvésük és olcsó áruk miatt is előnyösek, azonkívül azért is, mert a szikes föld vizetzáró és ezért a tározásra alkalmasabb, mint a lazább jó termőföldek. A több, mint 600,000 kat. holdnyi szikes talaj termővététele a népszaporodással járó termésfokozásnál nagyjelentőségű feladat. A szikesek megjavítása — amire elsősorban az öntözés alkalmas — talán még fontosabb, mint a jó termőföldek hozamának öntözéssel való fokozása.
