Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - III. dr. Várszeghy János: Az újjászervezett víziforgalmi statisztika első négy esztendejének eredményei (19311934)

443 mert a külföldi viszonylatban kezelt áruknak még 1%-át sem éri el. Az arányszám ugyanis 0-2—0-3% között mozgott, csak 1934-ben emelkedett 0-7%-ig, ami azt jelenti, hogy a hazánkon át külföldről-külföldre történő szállításoknál a küldemények átrakással kombinált továbbításának módját nem igen veszik igénybe. A külföldről belföldre, valamint a belföldről külföldre irányuló forgalom a két iránv között nagyjában egyenlően szokott megoszlani. Ennek az egyensúlynak a megzavarását az 1931. és 1933. években láthatjuk, amikor a jó termésből előállott gabonafeleslegeink külföldre való szállítása a külföldre irányuló átrakóforgalom mennyiségét a külforgalomban 1931-ben 57-5%-ig, 1933-ban pedig 69-5%-ig emelték. A továbbított áruk nemét tekintve, a VI. sz. táblázat adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a forgalmat általában a gabonaneműek és a sóküldemények uralják. A már többször említett jó gabonatermésű 1933. évben a gabonaszállítmányok az egész forgalomnak több mint felét (51-4%) tették. Az 1931. és 1934. évben 20-0%-kal, illetőleg 21-2%-kal voltak képviselve, végül 1932-ben került legkevesebb gabonanemű az átrakóforgalomban kezelésre, mikor viszonyszámuk 12-6%-ig csökkent. A sóból továbbított mennyiség aránya 17-0% és 31-2% között mozgott. Nagyobb mennyiség került még szállításra 1931-ben kavicsból és kőből, valamint 1932-ben szénből. Az előbbinek az egész forgalomhoz viszonyított aránya a jelzett időben 14-2%, az utóbbié 13-8% volt. 3. Nemzetközi víziforgalom. A világháborút befejező trianoni békeszerződés olyan helyzetet teremtett, hogy Magyarország területén át lebonyolódó víziforgalom méreteinek megfigyelésére egy egészen új statisztikai adatgyűjtés megszervezése vált szükségessé. A békeszerződés rendelkezései ugyanis két legnagyobb vízi útvonalunkat nemzetközivé nyilvánították s ezzel víziutaink kapuit az összes nemzetek számára megnyitották. Ettől az időponttól kezdve az előírt rendészeti szabályok megtartása mellett hazánk területén átfolyó vizeket bármely nemzet anélkül szabadon használhatja, hogy ezzel kapcsolatban bármi néven nevezendő kifejezetten statisztikai célú adatszolgáltatásra volna kötelezhető. Természetes, hogy belvizeinket használó különféle járóművek számáról és forgalmáról megfelelő adatok beszerzéséről kellett gondoskodni. A cél elérése érdekében azok között a rendelkezésre álló módok között kellett választani, melyek lehetőséget adtak a kívánt adatok beszerzésére. Ezért az adatgyűjtés céljaira azoknak az adatoknak felhasználása mutatkozott a legalkalmasabbnak, melyek a folyamrendészeti szerveknek ellenőrzési munkájukkal kapcsolatban tudomásukra jutnak. Ezeket a teendőket nálunk a révkapitányságok végzik, mely hatóságok előtt az ország területére be- vagy kilépő vízijáróműveknek érkezési, illetőleg indulási jelentést kell tenniök. A jelentések olyan adatokat is tartalmaznak, melyek a statisztikai adatgyűjtés céljaira igen jól felhasználhatók. Adataik alapján ugyanis megállapítható a járóművek neme, nemzetisége, a rakományok súlya és neme, azonkívül a forgalom iránya. A statisztika megszervezésénél tehát az érkezési jelentések adatainak megfelelő feldolgozásával lehetett a kívánt adatok összeállítását biztosítani. Az idevonatkozó adatgyűjtés az 1931. év elején indult meg s kizárólag a nemzetközi forgalom, vagyis a külföldről Magyarországra, vagy Magyarországból