Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - III. dr. Várszeghy János: Az újjászervezett víziforgalmi statisztika első négy esztendejének eredményei (19311934)

441 Dráván az egészhez viszonyítva oly kevés áru került átrakásra, hogy az arányszámok 1931-ben mindössze 0-2%-ot, 1932-ben 0-4%-ot, 1933-ban pedig 1-8%-ot jelentenek, míg az 1934. évben forgalom egyáltalán nem volt. Végül a Balaton csak egyetlen évben szerepel, mert a badacsonyi bányák a kikötőt kőszállítmányaik átrakása céljából a többi évben nem vették igénybe. Az egyes városok, illetőleg községek kikötőit tekintve, önként érthetőleg a főváros területén fekvő állomások a legnagyobb jelentőségűek (lásd IV. sz. táblázatot). E három budapesti kikötőben bonyolódott ugyanis le a dunai átrakások 71-6—82-5%-a, ahol a minimumot az 1933., a maximumot pedig az 1931. év képviseli. Még abban az esetben is, ha egész átrakóforgalmunkat vesszük a viszonyítás alapjául, a forgalomnak több mint fele Budapest kikötőire esett, mely 1932-ben szökik a legmagasabbra 69-6%-kal, a legalacsonyabb viszont a rákövetkező évben, mikor az arányszám 50-8%-ot mutat. A forgalmat az átrakás neme, vagyis abból a szempontból nézve, hogy az átrakás után vasúton vagy hajón jutott el az áru rendeltetési helyére, az esetek nagyjában egyenlő számmal jelentkeznek, amit az alábbi adatok szemléltetnek : Az átrakott áruk mennyisége %-ban 1931 1932 1933 1934 Vasútról hajóra 53-8 47-9 69-8 51-6 Hajóról vasútra 46-2 52-1 30-2 48-4 A részletek arra mutatnak, hogy a vasút egy árnyalattal talán inkább az áruk összegyűjtésével foglalkozik, mely munkássága után az áruk tömege hajóra kerülve vizén folytathatja útját. Különösen erős mértékben domborodik ki a vasútnak ez a szerepe az 1933. év eredményénél, amikor a vasútról hajóra való átrakás az egész forgalomnak 69-8%-át tette. Az aránynak az előző évivel szemben való emelkedését a jó termés magyarázza, amikor a vasutak által a kikötőkbe szállított s ott hajókra átrakott áruk mennyisége az 1932. évinek több mint kétszeresére szökött fel. Ennek az erős forgalomgyarapodásnak a dunai kikötőkben történt átrakások megsokszorosodása mellett kiváltképen az előző évinek csaknem tízszeresére megnövekedett tiszai átrakóforgalom ugrásszerű emelkedése volt az okozója. A Tisza két átrakó állomásának ez a szokatlanul nagy teljesítménye egyben beszédes bizonyítéka annak, hogy az olyan tömeg áru, mint a gabona is, ha megvan az alkalma reá, még közvetett úton is az olcsó szállítási lehetőségek, a víz felé törekszik. Egyúttal itt világosan látható a vasútvállalatoknak az a közreműködése is, mely az áruk összegyűjtésében, illetőleg a kikötőkhöz való szállításban jelentkezik. Az áruk szállításánál az átrakás közbeiktatása akkor a legérdemesebb, ha az áru olcsóbb szállítási eszközön hosszabb utat tesz meg, mert ezzel az átrakás költségei a távolság emelkedésével mind jelentéktelenebbekké válnak. Erre mutat az a körülmény is, hogy az átrakásra került áruknak a legnagyobb hányada az ország határait átlépő, vagyis nagyobb távolságot befutó árukból került ki, amint azt az V. sz. táblázat mutatja. Az átrakott áruknak ugyanis rendszerint több mint 90%-a külforgalomban kezeltetett. A tárgyalt évek közül mindössze egyet, az 1931. évet találjuk, mikor a külföldi áruk mennyiségének aránya 83-9%-ig süllyed. Az átrakóforgalom útján külfölddel fennálló kapcsolatunkra nézve a részletes adatokból megállapíthatjuk, hogy itt az átmenőforgalomnak alig van szerepe,