Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - II. Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete

428 A Körösök felső szakaszairól érkező víztömegek alacsony Tisza vízállás esetén nagy eséssel, tehát aránylag alacsony vízállás mellett, magas Tisza vízállás esetében ellenben kiseséssel, tehát aránylag magas vízállás mellett folynak le. E körülmény következtében a tömegábrának szokásos alakja még tájékoztatást sem adhat valamely vízállás mellett emésztett vízmennyiség nagyságáról, hiszen a tömeggörbe az átlagos esésnek megfelelő tömegét adja meg és a Hármaskörösnél van eset, hogy ugyanaz a tömeg átlagosnál tízszerte kisebb esés mellett is lefolyhatik. Szükség volt tehát olyan vízmennyiségábra előállítására, amely az esésviszonyoknak e rendkívül változó voltára tekintettel van. Az általam alkalmazott módszernél az esést a vizsgálat alá vont mércével szomszédos alsó és felső mérce mindenkori vízállásainak különbségével helyettesítettem, amit megtehettem, mert a két szélső mérce a középsőtől körülbelül egyenlő távolságra van és így akárhogyan is alakul közben a vízszín a középső szakaszon, a vízszinvonal görbéjének érintője a két szélső vízállásból levezetett átlagos eséssel körülbelül azonosnak vehető. Tömegábránkon azonkívül ábrázolni tudtam a vízmennyiségeknek időben történő változásának lefolyását. Igen szemléletesen tudtam különbséget tenni a felső szakaszon levonuló árhullám és az alsó szakaszokon előálló duzzasztás hatása között, amely mindkét körülmény a lefolyó mércén áradásban nyilvánul meg. Csakhogy míg az első esetben a vízállással együtt az esés is nőtt, tehát az emésztett vízmennyiségek vonala emelkedett, a másodikban a vízállás növekedésével az esés csökkent és így az emésztett vízmennyiségek is kevesebbedtek. Csupán ennek az ábrának segítségével az árhullám közeledését már akkor megállapíthatjuk, amikor a helyi mércén még apadás van. Az emésztett vízmennyiségek vonala tudniillik még az áradás bekövetkezése előtt felhajlik, annak jeléül, hogy az esés növekszik, tehát áradás következik be.

1 A szarvasi lefolyó vízmennyiségek fenti ábrázolási módjával feladatomat tulaj donképen már elvégeztem, mert annál bármikor, tehát a duzzasztás megkezdésekor is leolvashatjuk az emésztett vízmennyiséget. Hogy pedig duzzasztás közben hogyan alakulnak a duzzasztott vízszinek, annak megállapítása már egy hidraulikai tanulmány feladata. Ebben a hidrográfiai tanulmányomban csupán azokat a természetadta viszonyokat tárgyaltam, amelyek a hidraulikus munkáját megkönnyíthetik és esetleg számításainál ellenőrzéssel szolgálhatnak. A duzzasztás közben előálló vízszinekkel, az emésztett vízmennyiségekkel, továbbá az ezekkel összefüggő gátszerkesztési kérdésekkel a folyóirat hasábjain legközelebb másvalaki fog foglalkozni. 1 A levonuló vízmennyiségek vonalának az a felhajlása kisvíz idején akkor is előfordulhat, mikor a Tisza igen erős apadása miatt a leszívó hatását érvényesíti. A mi szempontunkból ez nem kelthet zavart, mert kisvíz esetén a bökényi duzzasztómű fel van állítva és így a Tisza hatása Bökénynél véget ér. Télen padig — amikor hajózás nincs és a duzzasztógátak is iizemen kívül vannak — a zajló vagy álló jég amúgy is meghamisítja a jégmentes időben kialakuló esésviszonyokat.