Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - II. Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete

417 ládányi — tehát sebeskörösi — gázlóhoz legközelebb eső vízmércén sem olyan leolvasást, amelyet mértékadónak fogadhatnánk el a duzzasztás megkezdésére, hiszen az a ládányi vízálláson kívül a Kőrösladány—Sebeskörös-torok között előálló esésnek is függvénye. A gát kezelőjétől pedig igazán nem lehet megkívánni, hogy hidraulikai számításokkal döntse el, hogy mikor kell elkezdenie a duzzasztást. Ezért ezt a gázlót teljesen kikapcsoltam akként, hogy a körülötte lévő szakaszon egyszerűen mélyebbre kotornánk le, ha ennek szüksége mutatkoznék. A következőkben adott rövid vizsgálat tehát már nem függ össze a gát kezelésével, az csupán az esetleg szükséges kotrások megállapítását teszi lehetővé. Evégből megvizsgáltam azokat az 1900—1925. éves időszakban előfordult eseteket, amelyeknél a Kettőskörös nagy eséssel apadt és megállapítva a -(-1-42-es tárcsái vízállásnak megfelelő ládányi és gyomai vízállásokat, tekintetbevéve a mindenkori lefolyó tömegeket, a 21. ábrán felrajzoltam a Sebeskörös-torkolat körüli vízszinek kialakulását. Az ábrán feltüntettem két olyan esetet, amikor a Hármas- és Kettőskörösön körülbelül ugyanaz a vízszin volt, de míg az egyik esetben (1925. V. 13.) a SebesKörös árhulláma éppen Kőrösladány környékén kulminált, a másik esetben az árhullám már elérte a Hármasköröst. Feltüntettem azt is, hogy a vizsgálataim adta szélső esetben (1910. VI. 3. d. u.) a sebeskörösi mértékadó gázlónál előfordult 81-20 m A. f. körüli v'zállás, aminek következtében — ha megkívánjuk a 2-50 m-es hajózási mélységet — ezen a szakaszon 78-70 m A. f. szintig kellene lekotorni, azonban tekintetbevéve azt, hogy nagyesésű apadás esetében tekintet nélkül a tárcsái vízállásra már akkor elkezdjük a duzzasztást, amikor Szarvason az apadó víz a 80-00 m A. f. szintet megközelíti, természetesen a fenti kotrások fölöslegesekké válnak, minthogy ilyen alacsony víz a sebeskörösi gázlónál nem fordulhat elő. Közvetlenül a duzzasztás megszüntetése előtt emésztendő szélső értékű szarvasi vízmennyiségek meghatározása. Előzőekben a duzzasztás megkezdésekor meglévő hidrológiai adottságokat vettem szemügyre, most a duzzasztás befejezésekori viszonyokat szándékozom megvilágítani Az első kérdés, ami itt felmerül, hogy mikor kell megszüntetnünk a duzzasztást és hogy a duzzasztás befejezése előtt hogyan kell a gátat kezelnünk, mennyi vízmennyiséget kell keresztülbocsátanunk a gátszelvényen, hogy az áradás folyamán a felső szakaszokon fölöslegesen ne növeljük az árhullám magasságát, vagyis hogy a természetes viszonyokon lehetőleg a legkevesebbet változtassunk. Tájékozásul elsősorban a 22. ábrán bemutatott áradás esetében a vízszmek alakulásának helyzetét. Látjuk, hogy az egyik szélső esetben 1918. VII. 30—31. éjjelén körülbelül +38 cm-es, a másik szélső esetben 1914. V. 18—19. éjjelén körülbelül 302 cm-es szarvasi vízállás felel meg az áradóvíz kőröstarcsai +1-42 m-es szintjének. Tehát ha a hajózás folytonosságának biztosítása végett fenntartjuk, hogy Szarvason a víz szintje a hajózási idényben nem süllyedhet a +2-75 m-es (80-00 m A. f.) vízállás alá, úgy látjuk, hogy nem mindig szüntethetjük meg a duzzasztást akkor, amikor a víz a tárcsái -J-l-42 m-es vízállást meghaladja, hiszen ekkor Tárcsán Vízügyi Közlemények. 27 »