Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - XIII. dr. Lászlóffy Woldemár: Vízsebességmérő szárnyak hitelesítése a toulousi egyetem Vízműtani Intézetében

334 Világos, hogyha az Z-kar középállásban a dugattyútengelyek gyűrűjének középpontja összeesik a forgási középponttal, a dugattyúk nem mozognak, a szivattyú üresen forog (2. ábra). Ha azonban a dugattyútengelyek gyűrűjét a forgási középponthoz képest, saját síkjában eltoljuk, a forgásban lévő gép dugattyúi munkára vannak kényszerítve és egy körülforgás alatt egy teljes munkamenetet végeznekA meghajtógép adott fordulatszáma mellett a szivattyú teljesítményének nagysága csupán a szabályozókar helyzetétől függ. 2. Az olajturbina lényegében hasonló szerkezetű. Azonban a dugattyútengelyek itt nem körgyűrűbe vannak foglalva, hanem elliptikus kényszerpályán mozognak. Mikor a műszertörzs nyílásain a szivattyúból nyomás alatt érkező olaj mozgásba hozza a dugattyúkat, egyben forgásra kényszeríti a hengertestet is. A közlőmű tehát a szivattyú teljesítménye által megszabott állandó sebességgel forog és meghajtja a reákapcsolt kocsitengelyt. A forgás értelme természetesen attól függ, hogy milyen irányban halad keresztül a turbinán a szivattyúból érkező olaj, tehát a szivattyú szabályozókarjával nemcsak a sebesség nagysága, hanem iránya is változtatható. A szabályozásra szolgáló egyetlen eszköz a valóságban nem karemelő, hanem csavarmentes szerkezet és így szivattyú teljesítménye, illetőleg a kocsi sebessége egészen finoman is változtatható. A toulousei laboratóriumban a kocsi menetsebessége 0-05 —6-75 m/sec határok között tetszés szerint minden értéket felvehet. A sebesség egyenletességének igazolására a 4. ábrán felraktam egy vízsebességmérő műszer hitelesítése alkalmával 2—2 m-es szakaszokon észlelt sebességeket. A kocsi felgyorsulása után a sebesség alig ingadozik -f 1 cm-rel. De itt még nincs tekintetbe véve. hogy az egy percnél rövidebb észlelési idők alatt a szivattyú be sem járha,tja magát és az 1 cnirt még leolvasási hibák is terhelik ! A kocsi gépi berendezését a következő adatok jellemzik : C. E. M. mintájú 60 LE-S; háromfázisú elektrmotor (725 ford/perc) ; P. 750 mintájú ,,Hele-Shaw-Sat" rendszerű olajszivattyú 500 l/pere legnagyobb teljesítménnyel (súlya 755 kg) és a tengelyek meghajtását külön-külön végző 2 olajturbina (M. 1000 minta, 250 ford/perc, egyenkint 285 kg). A berendezést villamos kapcsolótábla, feszmérők, sebességmérő, stb. egészítik ki (5. kép). A kocsitengelyek nem közvetlenül, hanem láncáttétellel vannak meghajtva. A kerekek biztosabb vezetése céljából egyik oldalon vezetőgörgők fogják közre a sint. Megemlítem még, hogy a kocsi kézi fékkel is el van látva. A szárnyak felerősítése. A vízsebességmérő szárnyat acélrúd végére erősítik és azt a rudat fogják be a kocsi alsó padlószintjére szerelt rúdtartó állványba. Ez az állvány különben teljesen azonos a gyakorlatban használt rúdtart ó-szerkezettel, amely a különböző szakcégek árjegyzékebői nálunk is eléggé ismeretes. A franciaországi gyakorlat ugyanis szintén a szabadon függő rúdról való mérőeijárást követi, mint a svájci, olasz vagy német vízrajzi intézetek. Ennek az eljárásnak lényege, hogy a szárnyat a rúd alsó végén rögzítik és valamely függélyes különböző mélységű pontjaiban való méréshez nem a szárnyat tolják el a rúdon, hanem a rudat csúsztatják (a szárnnyal együtt) a tartószerkezetben feljebb vagy lejjebb. A hite-