Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
2. szám - XIII. dr. Lászlóffy Woldemár: Vízsebességmérő szárnyak hitelesítése a toulousi egyetem Vízműtani Intézetében
331 Az Institut Electrotechnique tehát, bár tekintélyes tanintézet, kiterjedt mértékben foglalkozik tudományos és gyakorlati kérdésekkel. Bár az ehbez szükséges anyagiakat különböző minisztériumok bocsátják rendelkezésre, a vezetés egysége teljesen meg van óva. A kísérleti berendezések és a jelentősebb munkák leírására még lesz módom. A következőkben csupán a vízsebességmérő szárnyak hitelesítésére szolgáló berendezések és az alkalmazott eljárások ismertetésére szorítkozom. Elsősorban a baulevei külső laboratórium vizsebességmérő szárnyak hitelesítésére szolgáló csatornáját tárgyalom, mert ma már csak ebben taráznak. De néhány sorban meg fogok emlékezni a vízügyi szolgálat régi csatornájáról is, mely hazai viszonyaink szempontjából szintén figyelemre méltó. * Az I. E. T. munkakörének sokoldalúságából folyik, hogy kísérleti berendezései többirányú szükséglet kiegészítésére szolgálnak. így a baulevei laboratóriumban 1930-ban épült új csatorna tervezésénél figyelemmel voltak a hidrodinamikai kutatás igényeire is. Ugyanis a hajótestek ellenállásának mérése nagy csatornaszélességet kíván, hogy a kísérletek méretarányában ne legyünk nagyon megkötve. A csatorna hosszának megválasztásánál tekintetbe kellett venni a néha kívánatos nagyobb vontatási sebességeket. Ugyanezért a vontatókocsi erősre készült, gépi berendezése pedig nagy teljesítményre van méretezve. Természetes, hogy egy tisztán vízsebességmérő műszerek hitelesítésére szolgáló berendezés sokkal szerényebb, egyszerűbb kivitelű lehetett volna. Mindazonáltal a toulousi I. E. T. hitelesítőcsatornája még ebben a túlméretezett formájában is különös figyelmünkre méltó, mert Európa legmodernebb ilynemű berendezése. (A kocsiszerkezet 1934-ben készült.) A csatorna. Szélessége 4-0 m, mélysége 4-20 m, teljes hossza 115 m. Ha figyelembe vesszük a tarázókocsi hosszát (7 m), az egyenletes sebesség eléréséhez szükséges úthosszát és a fékutat, még akkor is kereken 100 m hasznos hosszal számolhatunk. A csatornában áramló vízzel is végezhetünk kísérleteket, mert •—- mint említettem — a laboratórium egy szigeten van és a Garonne egyik ága, amelyből a csatornát közvetlenül táplálják, fel van duzzasztva, míg a kiürítés a másik ágba történik. A vízszínkülönbség a két ág között 3—4 m és így, — ha a Garonne vízhozama megengedi, — egészen 20 m 3/sec-ig terjedő vízmennyiséggel dolgozhatnak. A csatorna feneke vízszintes. Előküszöbe 1 m-nyire emelkedik a fenék fölé, hogy a durva hordalékot visszatartsa. Az utóküszöb 30 cm-rel van süllyesztve. Gerebre nincs szükség, mert a csatorna jól öblíthető. Az alsó és felső főnél 40 X 45 cm méretű hornyok szolgálnak a betétgerendás ideiglenes elzárásra, hogyha erre a zsiliptáblák javítása miatt szükség van. A felső fő közelében 1—1 m távolságban készült 20x20 cm méretű, 3 horonyba vízcsendesítő rácsok szerelhetők, hogy modellkísérleteknél egyenletes csendes áramlást biztosíthassanak. Ezeken kívül még 4 helyen vannak hornyok az oldalfalakban, melyek tetszésszerinti duzzasztók és mérőbukók beállítását teszik lehetővé. A középtájon, egymástól 10 m távolságban elhelyezett két akna arra szolgál, hogy azokból a csatorna oldalfalaiba vágott ablakokon keresztül a víznek, vagy az állóvízben vontatott tárgynak mozgását megfigyelhessük, szükség esetén fényképfelvételeket készíthessünk.
