Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - II. Paunz Rezső: Kisebb építmények alapozása a soroksári Dunaág alsó szakaszán

28 A nyilt gödörből való szivattyúzás az alapozás legismertebb segédeszköze. Ezt alkalmazzák leggyakrabban és legszívesebben még a fentinél sokkal nehezebb viszonyok között is és — sajátságos — sokszor még akkor is, amikor az alkalmazott eljárás az építménynek kárára van. Ezt a közismert alapozási módot inkább csak azért volt érdemes feleleveníteni, mert a bemutatott példával kapcsolatosan rámutathattam arra, hogy a helyi viszonyok alapos ismerete mellett néha igen egyszerű tervmódosítással lehet a nehéznek és drágának ígérkező munkát könnyen és olcsón végrehajtani. A másik három építmény helyét lényeges körülmények szigorúan megkötötték. Azoknál tehát nem lehetett szó arról, hogy az építmény eltolásával tegyük egyszerűbbé az alapozást. A dömsödi szivattyútelep. A dömsöbi szivattyútelep másodpercenként 400 liter teljesítőképességű függőleges tengelyű szivattyúval van felszerelve. A telep a dömsödi holtágból kiinduló, rövid, földbeásott előcsatornával kezdődik. Ezután az előfenék. majd a szívóakna következik, amely a gépterem alá nyúlik be. A gépház túlsó oldalán a nyomóvezeték egy kisebb betonaknába torkollik, amelyből a víz egv rövid útátjáróul szolgáló — csőátereszen át, lecsendesítve kerül a soroksári Dunaágba. (3. ábra). A nyomóaknát és a csőátereszt oly viszonyok között és olyan módon alapoztuk, mint a dab—tassi táblászsilipet. Tanulságosabb volt az előfenék és a szívóakna alapozása. A szívóakna oldalfalai Ransome-rendszerű vasszádpallókból vannak. A vasszádfal az épület alatti részen vasbetonbélést kapott. Az előfenéknek a szívóakna felé csekély lejtése van. Az előfenék és a szívóakna feneke terv szerint 50 cm vastag, összefüggő vasbetonlemez. Az alaptest hosszirányú vasbetétjei egy darabból voltak tervezve. A szádfalak közötti földkiemelést a tereptől a 94'90 A. f. szintig szárazban végeztük ; 94'40 A. f. szintig csekély szivattyúzásra volt szükség. Ennél a szintnél kezdődik a folyós homokréteg, amelyből a víz oly erővel tört fel, hogy egy másodpercenként 15 liter teljesítményű, gépi-hajtású centrifugálszivattyúval sem lehetett a munkagödröt a tervszerinti 93'50 A. f. szintig szárazzá tenni. Legerősebben a munkagödörnek szádfallal le nem zárt részéből, a keresztirányú szádfalak közötti térből (két oldalról) tört be a víz. A helyzeten csak úgy lehetett javítani, hogy a tulajdonképeni szívóaknát a szárnyfalak szelvényében rövid pallló szádfallai zártuk le és így a munkateret két részre : az előfenékre és a tulajdonképeni szívóaknára osztottuk. Ennek megfelelően a leszabott hosszirányú vasbetétet is ketté kellett vágni. Közben az előfenék, ahol a folyós homok mélyebben feküdt a földkiemelést csaknem a tervszerinti mélységig elvégeztük. Az új pallószádfal szelvényében alig 10 cm hiányzott az előirányzott földkiemelésből. Nyilt gödörből való szivattyúzás védelme mellett elkészítettük az előfenék betontestének hosszirányú mintadeszkázatát, azt leterheltük és azután az egész munkagödröt vízzel árasztottuk el. Az elárasztás után a víz fölött készített munkapadról a módosított terv szerinti egyszerű vashálózatot az előfenékbe beeresztettük, s azután az előfenék 50 cm vastag betonját víz alatt, öntve készítettük el.