Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - X. Molnár Dénes: A felszíni vízellátás és a víztisztító berendezések

308 Az ottumwai vízmű. (Északamerikai Egyesült Államok.) Azt szokták mondani, hogy a felszíni víztisztítás klasszikus hazája ÉszakAmerika. A felszini víztisztítás hívei szeretnek amerikai példákra hivatkozni, azonban nem veszik figyelembe, hogy ott a felszini víz felhasználása kényszerűség következménye. Ahol lehet, ott is talajvizet használnak. Az Északamerikai Egyesült Államok 36 állama kimutatása szerint 1924-ben 7000 vízműből, 4200 talajvizi, 2300 felszini, a többi vegyes. A geológiai és hidrográfiai viszonyok teszik szükségessé a felszini vízellátást. Ha ott a nagy városok fekvését tekintjük, azok többnyire olyan vidéken vannak, ahol a talajvizekben gazdag formációk hiányzanak. Utalok a Preussische Landesanstalt tagjai közül dr. Beninde professzor és dr. Bürger professzor vezetésével a német szakemberek egy csoportjának 1925-ben ott történt tanulmányútja ismertetésére, amely 1929-ben a Kleine Mitteilungen 5—7 és 11—12. számában jelent meg. Az ő megállapításaik szerint az amerikai felszini vízellátások vize közegészségügyi szempontból — dacára a nagy gondosságnak és munkának -— alatta marad a német talaj vízellátások vizének. Továbbá a felszini vizek felhasználásának oka a talajvíz szempontjából kedvezőtlen geológiai viszonyok, valamint az óriási vízfogyasztás, amely átlag 600 liter fejenként, de pl. Chicagóban 1000 litert is eléri. Az ottumwai vízműnek az ismertetését azért választottam, mert ott a víz tisztításának módszere az amerikai felszini víztisztítások több mint 50%-ával azonos, illetve csak részletekben van csekély eltérés. Maga a vízmű megépítése pedig a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb eszközökkel történt. A vízmű teljesítőképessége 8 millió gallon (30,000 m

3) naponként. A Des Moines-folyó vizét tisztítják. Ez a folyó a Missisippi egyik mellékvize. A vízgyűjtő területe Ottumwa felett 14,430 négyzet mérföld, erősen művelt terület. Számos község és város fekszik a folyó mellett a vízmű felett, amelyek legtöbbje a tisztítatlan szennyvizet egyenesen a folyóba bocsátja. A városok között a legnagyobb Des Moines (150,000 lakossal), amely Ottumwa felett cca 90 mérföldnyire fekszik. A nyers folyóvíz változó színű, könnyen megzavarosodó, általában eléggé zavaros. A csiraszám, különösen a nyári hónapokban igen nagy, az algaképződés jelentékeny. Szaga kellemetlen és erős. A csíraszám rendszerint párezertől pár százezerig váltakozik, azonban, különösen alacsony vízállásnál, már hatmilliárd csiraszám is volt mérhető. Az oldott oxigén a nyersvízben, a szennyeződés mértéke és az időjárási viszonyok szerint, 3 és 12 mgl között változik. A szabad-szénsavtartalom átlagosan 14. Az oldott oxigén és a szabad szénsav tartalmát az algák életműködése igen jelentékenyen befolyásolja. A víz természetesen igen nagymennyiségű szerves anyagot tartalmaz. Keménysége 17 és 24 német keménységi fok között változik. A víztisztítás folyamata a következő : A nyersvíz a folyóból való kiszivatytyúzás után a Vogt-rendszerű levegőztetőberendezésen megy keresztül. Közvetlenül a levegőztetés után a jó keveredés érdekében az örvénylő vízbe adagolják a meszet. A mész adagolására megfelelő keverő- és adagolóberendezés szolgál. A mészadagolás után a víz Dorr-rendszerű ú. n. flocculátorba kerül, amelynek célja a gyors és egyenletes csapadékképzés. Annyi meszet adagolnak a vízhez, hogy a flocculátorban, illetve annak a végén a pH-érték 10-7 legyen. A mészadagolás következtében a keménységet okozó mész- és magnéziasók egyrésze kiválik. A kicsa-