Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - II. Paunz Rezső: Kisebb építmények alapozása a soroksári Dunaág alsó szakaszán

26 múlnak, azonban mindaddig, amíg a főcsatorna a soroksári Dunaággal párhuzamosan a magas terepen — a vízfogótöltés és a dab—tassi társulat gátja között — haladnak, bajt nem idéznek elő. Kedvezőtlenebb a helyzet a dab—dömsödi szakaszon, ahol a 95-70 A. f. szint fölé duzzadt főcsatornavíz már kárt okozhat. A kár megelőzése végett a főcsatorna 72. és 73. szelvényei között egy régi dűlőút mentén csőzsilipet — az ú. n. dabi zsilipet — építettünk. Ez a zsilip zárt állapotában a felnyomult dunai árhullámoknak útját állja. Ilyenkor a csőzsilip feletti főcsatornaszakasz a vele összefüggő dömsödi holtággal együtt most már csak a saját vízgyűjtő területén fakadó vízzel — másodpercenként 400 literrel — táplálkozik. Ezt a vízmennyiséget a Somló-sziget legkeskenyebb részén épített dömsödi szivattyútelep emeli át a soroksári Dunaágba. Ez a szivattyútelep évenként átlag 60—80 napig van üzemben. A balparti mélyebb területeken, a dabi laposban és a tassi völgyben fakadó vizet — másodpercenként mintegy 160 litert — a belső mellékcsatorna gyűjti össze és a főcsatornába vezeti be. A főcsatorna a mellékcsatornán érkező vizet azonban csak addig tudja befogadni, amíg vízszine a mellékcsatorna torkolatánál a 95-0 A. f. szintnél alacsonyabb. Amint ez a vízállás bekövetkezik, a belső csatorna torkolati csőzsilipét elzárják és a belső csatornán érkező vizet a tassi szivattyútelep emeli át a főcsatornába. Ez a szivattyútelep másodpercenként 300 liter szállítására van megépítve és évenként átlag 150—200 napig van üzemben. A belső csatornába a Dab—Tass község határán a vízválasztónál egy táblás zsilip készült. Ennek az a feladata, hogy rendkívüli szükség esetén a dabi lapos vizeit a tassi mélyebb völgytől elzárja. Az egész balparti csatornahálózat régi árterületen fekszik. A terület geológiai alkata — legalább is addig a mélységig, ameddig bennünket az alapozás szempontjából érdekel — jelenkori lerakódást mutat. Az alapozás tekintetében annyira kedvezőtlen folyós homokréteg sok helyütt a felszínen bukkanik ki, vagy pedig vékony, egy-két méter vastag, vizet kevéssé áteresztő iszapos agyagréteggel van letakarva. A folyós homokréteg lencsékben ritkán fordul elő. Legtöbbször a soroksári Dunaág alá vonul, s ilyenkor a benne lévő talajvízszin a soroksári Dunaág vizével közlekedik. Ilyen viszonyok között a duzzasztás után tervezett mellékcsatornák megépítésekor sokszor már a csatornaszelvény kiképzése is nagy nehézséget okozott. Fokozódtak a nehézségek a műtárgyak építésénél, amikoris az alaptest vastagsági méreténél mélyebb földkiemelést és az egész alapozási munkát nagyobb víznyomás mellett kellett végrehajtani. A dab—tassi csőzsilip, a dömsödi szivattyútelep, a dabi csőzsilip építésénél és a tassi szivattyútelep csőzsilipének újjáépítésénél alkalmam volt az alapozás különböző módjainak kipróbálására. Alapoztunk helyenként nyilt gödörből való víz alatt öntött betonalapot. A következőkben az egyes építmények alapozását és a szerzett tapasztalatokból levont hasznos következtetéseket ismertetem. A dab—tassi csőzsilip. Minden olyan esetben, amikor a műtárgy helyét egyéb körülmények nem szabták meg, az eredeti tervet akként módosítottuk, hogy az építmény részére olyan helyet kerestünk, ahol az alapozást illetőleg már eleve kedvezőbbek a viszonyok.