Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - X. Molnár Dénes: A felszíni vízellátás és a víztisztító berendezések

304 ú. n. rekarbonizáeiója, vagyis a mésznek kalciumhidrokarbonát formájába való átvitele és a szükséges mennyiségű szabad szénsavtartalommal való ellátása. A megfelelő mennyiségű szénsavadagolás után a még oldatban lévő alumíniumvegyületek is kicsapódnak. Természetesen a szénsavmennyiség beállítása kényes feladat, azt úgy kell beállítani, hogy a víz neutrális legyen, vagyis sem agresszív sajátságokkal, sem pedig mészlerakó sajátságokkal ne rendelkezzék. A szénsavadagolás után a szénsav lekötődése céljából a víz egy kisebb, ú. n. telítőmedencébe kerül. Ezután következik a vízkezelésnek rendszerint utolsó folyamata, a víz szűrése. A víz ízének és szagának megjavítása céljából az utolsó évtizedben elterjedt az aktív szén alkalmazása. Az aktív szenet a tisztítási folyamatba a víz összetételének és a tisztítás módszerének megfelelően különböző helyeken szokták beiktatni. Leginkább porszén formájában adagolják az ülepítő- vagy derítőmedencékben. Ritkább esetben külön szűrők vannak megtöltve szemcsés szénnel, mint szűrőanyaggal. Az aktív szén színtelenítő és szagtalanító hatása a szén adszorbciós képességén alapul. A bakteriológiai tisztítás a kémiai tisztítással párhuzamosan történik, éspedig a tisztítás folyamán egyszeri, vagy többszöri klórozással. A végső klórozáshoz rendszerint a kevésbbé érezhető klóramint használják, mert a leggyakoribb esetekben a víztermelőtelepről a vizet kis mennyiségű klórtartalommal bocsátják a hálózatba. A felszíni vizek tisztításánál a tisztítóberendezésben majdnem mindig fellépő alganövekedés megakadályozására a klóradagoláson kívül, azzal párhuzamosan minimális mennyiségű rézvegyületeket is adagolnak. A klóradagolás száma, annak mennyisége és módja függ a víz bakteriológiai és kémiai sajátságaitól. Sablont erre adni nem lehet. Amint láthatjuk, a felszíni víz tisztítása nem mindig egyszerű feladat. A víz szennyeződésének és egyéb kémiai összetételének figyelembevételével kell kidolgozni a tisztító eljárást. Ajánlatos az alumíniumhidroxid mennyiségét, az adagolandó kémikáliák minőségét, az üllepítő- és derítőmedencék méretezését és szerkezetét, a szűrések számát, végeredményben a tisztításnak mikéntjét kísérleti úton megállapítani és ezért célszerű a végleges berendezés megépítése előtt egy kísérleti berendezést üzembehelyezni és azt huzamosabb időn keresztül üzemben tartani, a végleges berendezést az ott szerzett üzemi tapasztalatok alapján a kipróbált és bevált módszer szerint megépíteni. A kísérletekre azért is szükség van, mivel tekintettel kell lennünk arra, hogy a víz összetételében és hőmérsékletében, továbbá a szennyeződések mértékében az évszakok folyamán változások állhatnak elő. A próbaberendezés kis méretű ne legyen. Laboratóriumi méretű berendezésekkel pedig ilyen kísérleteket végrehajtani nem ajánlatos, sőt nem is szabad, hiszen a gyakorlat eddig azt bizonyította, hogy nagyméretű próbaberendezésekkel is sokszor évek voltak szükségesek a megfelelő eredmény elérésére. Az elmondottak szemléltetésére röviden ismertetni fogok három vízművet, amelyek fe'szini víztisztítással dolgoznak. A plaueni vízmű. ( Németország. ) Plauen vízellátását kisebbik részben a messbachi, syraui és bergeni források, amelyek együttesen 2300 m

3 vizet adnak naponta, nagyobb részben pedig a Geigenbach völgyzárógát által adott víz biztosítja. A völgyzárógát gyűjtőterülete kereken