Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VII. Resli Béla: Az érsekcsanádi szivattyútelep biztosítási munkái

267 gép-kazánházat, kéményt, egy betonkulisszával vettük körül. A kulissza két sorban bepréselt lyukak sorozatából állt, ahol a sortávolság 1—1 m, egymástóli távolság szintén 1—1 m úgy, hogy a két sor fúrt lyukai 50 cm távolságban közölik egymást. A bepréseléssel a szívócsatorna (4. sz. ábra) jobbparti szélétől indultunk el, innen haladtunk a szívócsatorna szélén a töltés lábáig. Itt a zsilipcsövek alapja mellett haladtunk tovább a töltésen át a dunai oldalon, majd a nyomócsatornán a zsilipcsövek kitorkolása előtt átfordultunk a másik oldalra, újból a zsilip alapja mellett vissza, keresztül a töltésen a belvízi oldalra a szívócsatornáig, onnan a gépház és kazánház alapfala mellett a kéményig, majd a kazánházon át a gépház keleti oldalára s a mellett a szívócsatorna balpontjához. Ez a kulissza szádfalszerűen veszi körül a veszélyeztetett építményt Mélysége az alap alatt átlag 2-0 m mélységben kezdődik s az alapbetonlemez felett 2-0 m magasságig tart (5. sz. ábra). Célja a talaj megsűrítése, ezzel a nyomás alatt Hossz metszet a. Kulisszán, át. álló altalajvíz áramló erejének megtörése s így az altalaj kimosatásának megakadályozása. Az egész kulissza hossza 199 m s 360 darab bepréselt lyuk sorozatából áll, melyekbe eleinte 1 : 4, később 1 : 5 keverési arányban kereken 225 m

3 tömör habarcsot préseltünk be. Egy lyukra 0-6—0-7 m

3 tömör habarcs esik. Ha iigv képzeljük, hogy a bepréselt anyag a lyuk körül sugárszerűen helyezkedik el, akkor minden lyukra elméletileg egy-egy 50 cm átmérőjű s a kulissza magasságának megfelelő 4-0 m magas tömör betonhengert kapunk, ami azt jelenti, hogy minden henger közt még 50 cm széles kitöltetlen hézag marad, melyet a préselés annyira összeszorít, hogy eléggé szoros zárást ad az áramló altalajvízzel szemben. A kulissza hivatva van még arra is, hogy az alapok alá sajtolt anyag megszökését minden irányban megakadályozza. A kulisszát a csőzsilip alapja alatt három helyen átkötöttük, hogy így a zsilip alatt levő esetleges üregeket kitöltsük s ugyanott a talajvíz áramló erejét megtörjük. Az átkötéseknek készítését az a körülmény tette indokolttá, hogy a zsilipcsövek — amint az már a külső vizsgálatnál megállapítottuk •— a töltéstest alatt, középütt 10 cm-re voltak lehajolva. Hogy ez a lehajlás mely időben kezdődött, nem tudjuk, de valószínű, hogy közvetlenül az építés alkalmával hajlította le a fölötte levő töltés súlya az alatta levő betonalappal együtt. Ez a lehajlás a csövek illesztéseinél szemmel látható hézagot nem idézett elő, mert különben a zsilip alatt nagyobb üregeknek kellene lenniök, amit a bepréselt anyag mennyisége mutatna.