Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VII. Resli Béla: Az érsekcsanádi szivattyútelep biztosítási munkái

262 lemezen nyugszik. Az alaplemez a szívócsatornánál s a zsilipcsöveknél 4-0 m mélyen fekszik a padozat alatt, ami a talaj magasságának felel meg. A szívó előcsatorna alapja 15-00 m hosszban 30 cm vastag betonlemez, a jobboldali, azaz északi rézsűje 20—25 cm vastag betonréteggel van borítva. Az alapbeton lemez mélyebben fekvő része cölöprácsra van helyezve, minthogy az altalaj futóhomokos. Körül szádfalazva nincsen. Az érsekcsanádi szivattyútelep magában egyesíti a régi szivattyútelepek összes hibáit és hátrányait. Tiszta futóhomokos altalaj, széles s mély szívócsatorna, melynek egyik oldala a szivattyútelep alapfala, tehát azzal bukik vagy áll, mélyen fekvő nyomócső, mely egyszersmind a belvizek szabad levezetésére is szolgál. Közvetlen a védtöltés mellett épült, tehát eléggé közvetlenül van kitéve magas Duna vízállás esetén a vízszínkülönbségből eredő erős altalaj víz áramlásának. Súlyos, nagytömegű s nagy talajrezgést előidéző centrifugáiszivattyúk. Szádfalnélküli alapbeton. Mindezen hibák következményei már 1909-ben jelentkeztek. Ekkor kezdett először a gépház keleti sarka süllyedni. Ennek meggátlására az észlelhető üregekbe cementhabarcsot öntöttek, ami ideig-óráig a bajt megszüntette, de ki nem küszöbölte. 1913-ban a gépház padozatában és a keleti alapfalban újabb süllyedések léptek fel. A padozat alá öntöttek ugyan ez alkalommal 15 q cementnek megfelelő habarcsot, ez azonban nem bizonyult elegendőnek. 1914-ben a süllyedések a gépház keleti és északi alapfalában olyan mértéket öltöttek, hogy az alapfal és a felmenő falazat repedéseibe egy emberi kéz belefért. Ugyanekkor a középső gépegység is használhatatlanná vált. Ügy látszik, hogy az észak-keleti sarokban újabb üregek támadtak, minek következtében az alapbetonlemez megrepedt, vagy talán el is törött, lesüllyedt és maga után húzta a felette levő építményt is. A társulat ezek után már nem zárkózhatott el komolyabb biztosítási munkálatok elől és ugyanez év őszén Lenarduzzi János vállalkozót bízta meg a szükséges biztosítás keresztülvitelével. E munkálatokat a Vízügyi Közlemények 1916. évi 2. füzete részletesen ismerteti, azért itt csak a későbbi könnyebb megérthetése végett röviden ismertetjük. A vállalkozó elsősorban a szívó előcsatornába és a szívócsatornába beépített 1—1 szűrőkúton keresztül a talajvíz színét lesüllyesztette. Ennek megtörténte után a szívócsatornában, annak egyik oldalát alkotó alapfal mellett, hosszában, továbbá a másik oldali rézsűjében 138 q cementet sajtolt be 1-5 atm. nyomás mellett. A 2. számú ábrán a besajtolás helyein a besajtolt cementmennyiségek velük arányos nagyságú négyszögekkel vannak jelölve. A sajtolás után a szívócsatornát egész fenékszélességben, oldalait cca 1-0 m magasságig a fenék felett, úgyszintén a szívócsatorna előcsatornáját 15-0 m hosszúságban 25 cm vastag vasbetonköpennyel bélelte ki, melyben keresztben és hosszában 10 mm átmérőjű vasakat 30—30 cm sortávolságban helyezett el. Bár, amint a 2. számú ábra is mutatja, a legtöbb anyagot a gépház töltésfelőli észak-nyugati sarka mellett préselték be, a legnagyobb repedések mind az alap-, mind a felmenő falazatban mégis a gépház keleti sarkánál voltak észlelhetők, pedig ez a legtávolabbeső pontja a telepnek a Dunától s így ott érvényesül legkevésbbé a víz nycmóereje. Ennek a ténynek az a magyarázata, hogy a keleti saroknál kezdődik a szívó előcsatorna, melynek alapja csak egy 30 cm vastag betonréteg, tehát ezen támadhatott legkönnyebben repedés, amelyen keresztül a gépiiáz alapjából az altalaj homokja üreget hagyva maga után, a leghamarabb