Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - I. Dieter János: A budapesti vámmentes és a budapest-ferencvárosi helyi kikötő partfalai

19 húzhatták ki és többször használhatták. A földkiemelés gőzmarkolóval, majd kézi kotróval történt, gondosan ügyelve arra, hogy a pillér talpának ferde része alatt a kiemelés pontosan a terv szerint legyen végezve. Ugyanis a talpnak idekerülő ferdén előugró része a partfal stabilitása szempontjából nagyfontosságú, mert a pillérek a kőhányásos részre eső terhelést is viselik. A talajreakció által hajlítva vannak s ennek megfelelően vasalandók. A vasbetétek itt előre elkészített vasbetonbetétek voltak (9. ábra). Ugyanis a vas és a víz alatt öntött beton közti bizonytalan tapadás kiküszöbölése végett a vasbetétek a parton hármasával néhány cm vastagságban körül lettek betonozva. Az ilymódon készített, 40 cm-enként betonfogakkal is ellátott armatúrákat eresztették azután le daru segélyével a tervszerinti helyükre. Ezt követte a vízalatti beton öntése, éspedig kész m

3-enkint 300 kg portlandcementet tartalmazó betonból s a pillérek vízfelőli vonalozásának megfelelőleg három részben (—3-75 és —2-40 ; —2-40 és —1-90 ; —1-90 és +1-00 között), 50 cm-es rétegekben, a felső két rész vízbe ereszthető, csuklós mintadeszkázat segélyével (12. kép). A beton megkeményedése után az ideiglenes szádfalat kihúzták. A pillérek közti kőhányás mintegy 5-0 m széles lába egy —3-30-ig kikotrott künettben nyugszik, koronája közelében a +1-00 m magasságban szélessége körülbelül 1-0 m, vízfelőli rézsűje 1 : 1-2, készítése 60 és 70 cm vastag rétegekben történt, a rétegeknek megfelelő lépcsőzetes földmögétöltéssel. A 12 cm vastag elzáró vasbetonpallókat a —1-10-ig elkészült 500 kg-os kossal tömörített kőhányásra állították úgy, hogy azok felső végükkel a pilléreken nyugvó fal elkészülte után majd annak konzoljára támaszkodjanak. Ezután folytatták a kőhányás készítését, mely a pallókat mindkét oldalról körülvette s rögzítette. A partfal pilléreken nyugvó, a szükség szerint vasalt felső része és a vasbeton konzol teljesen szárazban készült el. Felül 1-3 m, alul pedig a gazdaságos méretezés kívánta konzollal együtt 3-0 m széles és 20 m-enkint osztóhézagokkal van megszakítva. Szerelvényei mindenben egyeznek az előbbi pontban tárgyalt partfaléival. A 13. képen baloldalt látható a kész partfal. A partfal folyóméterére 15-6 m

3 beton, 233 kg körkeresztmetszetű vasbetét és 11-5 m

3 kőhányás jutott. Költsége, a pillérek közötti kőhányást is figyelembevéve, de a fal mögött készült földfeltöltést nem számítva, 2200 P/m volt. Épült 1925—26-ban. e) Partfal vasbeton szádpallókból.

1 A ferencvárosi helyi kikötőhöz tartozó úgynevezett dereglyekikötő épült ilyen olcsóbb kivitelű partfalból (10. ábra), a Csepelsziget csúcsára vezető híd közelében, 126-4 m hosszúságban. Teteje a +2-00 m-es szintben, tehát az előbb leírt partfalakénál 2-50 m-rel lejjebb fekszik és így tulaj donképen nagyobb csónakok és bárkák kikötésére szolgál. Alaprajzi elrendezése a 3. ábrán e-vel jelölve látható. A 25 x40 cm keresztmetszetű, 6-6 m hosszú, kellőképen vezetett és 14-5 kg-os saruval ellátott vasbeton szádpallókat körülbelül +0-5 m-es vízállásnál a szükséges reakcióerő kifejlődhetése végett gőzerővel a —5-30-as szintig verték le. A m

3-enkint 103 kg vasat tartalmazó pallók súlya (saru nélkül) 1600, a kosé 1800 kg volt. A verés 0-40—0-80 m esési magasság mellett acél védősisak használatával történt. A vezetés 1 L. a 4. alatt tett megjegyzést. 2*