Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - V. Lampl Hugó: Rossz altalajon és nehéz viszonyok között épített belvízzsilipek és szivattyútelepek veszedelme és azok árvízbiztonsági szempontból való vizsgálata

ROSSZ ALTALAJON ÉS NEHÉZ VISZONYOK KÖZÖTT ÉPÍTETT BELVÍZZSILIPEK ÉS SZIVATTYÚTELEPEK VESZEDELME ÉS AZOK ÁRVÍZBIZTONSÁGI SZEMPONTBÓL VALÓ VIZSGÁLATÁNAK MÓDJA. írta: LAMPL HUGÓ. Ismeretes az a hatalmas munka, amit a magyar nemzet a vizek kártétele elleni védekezés érdekében gróf Széchenyi István kezdeményezésére, kereken 100 évvel ezelőtt elkezdett és az ármentesítés, valamint a belvízrendezés terén eddig végzett. A belvizek szabad levezetése és árvízkor ezeknek átemelése érdekében létesített zsilipek és szivattyútelepek száma Csonka-Magyarország határain belül 760. Ezek azok a rendkívül fontos víziépítmények, amelyeknek a kifogástalan működése révén biztosítható csak, hogy az árvizektől elhódított területeken kockázat nélkül lehessen termelni. Ezeknek a víziépítményeknek legtöbbje igen régen, nehéz körülmények között és kezdetleges alapozási módszerekkel, általában igen rossz altalajon épült. Ez az oka annak, hogy az utóbbi években mind sűrűbben hallunk egy-egy régi zsilip vagy szivattyútelep meghibásodásáról. A belvizeket levezető zsilipek és szivattyútelepek rendszerint a mentesített területek völgy vonalában, tehát a terep legalacsonyabb pontján épülnek és ez természetes is. Az árvizek alkalmával tehát ezeknek a víziépítményeknek a környezetében legnagyobb a külső és a belvíz közötti szintkülönbség. Ennek, a néha igen tekintélyes vízszínkülönbségnek hatására — mint tudjuk — az altalajban az árterület felől a mentett oldal felé erős talaj vízáramlás indul meg. Ez a vízmozgás főként a rossz altalajon és évtizedekkel ezelőtt még kellő tapasztalat hiányában tökéletlen alapozási eljárással megépített műtárgyakra veszélyessé válhatik. A vízáteresztő durva homokos vagy kavicsos altalajnál az építmény alatt áramló talajvíz rendszerint bajt nem okoz, mert az alapot körülzáró szádfal résein átfolyó víz, miután a finom szemű talajrészecskéket kimosta és magának a szádfalon lévő réseknek megfelelő szelvényű útat kiképezte, további káros kimosást nem okoz. A finom, iszapos vagy folyós homokból álló altalajok esetén azonban az építmény alatt áramló talajvíz már nagy bajoknak lehet az okozója. Az igen finom szemcséjű altalajból, amelyik a vizet nehezen engedi át, a leggondosabban levert szádfalon is mindig előforduló keskeny réseken utat találó víz — legyen az bármilyen kevés is — állandóan sodor magával anyagot az építmény alól és azt fellazítva előbb-utóbb eláiiregeli. Ennek első jelei rendszerint az építményeken keletkező repedésekben mutatkoznak. Különösen veszélyes az eset akkor, amikor árvíznél nagy nyomás alatt áramló