Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - IV. dr. Fodor Ferenc: A Zagyva alsó medencéjének régi vízrajzi viszonyai

A ZAGYVA ALFÖLDI MEDENCÉJÉNEK REGI VÍZRAJZI VISZONYAI. írta: Dr. FODOR FERENC. Ennek a tanulmányomnak célja a cím szerint is a Zagyva alföldi medencéje régi vízrajzi viszonyainak tárgyalása. Tárgyam feldolgozásának nem tisztán természettudományi célkitűzései vannak, mert ez a medence egyike az Alföld ama kisebb él et egységeinek, amelyekben részint természeti adottságok, részint történelmi, társadalmi tényezők következtében a szomszédságtól lényegesen különböző életegység, azaz egy kisebb földrajzi táj különült el és ad különleges színezetet az egész Alföld nagy életegységében. Tekintsük át először is ennek a területnek morfológiai viszonyait, vájjon az csakugyan medencének mondható-e? Teljes joggal beszélhetünk a Zagyva-folyó alföldi medencéjéről, mint külön vízrajzi egységről. Már Lóczy La jos is rámutatott az Alföld peremein arra a nevezetes tényre, hogy köröskörül, viszonylag igen mély részei vannak. A magyar medencerendszer általános beszakadási folyamatát, úgy látszik, annak szélein külön beszakadási folyamatok kisérik, amelyek a peremeket az Alföld közepénél mélyebbre süllyesztették le és amelyek még ma is tartanak. Megemlíti Lóczy azt is, hogy ilyen mély peremi beszakadásnak látszik a Szernyemocsár, az Érmeilék, a Bodrogköz stb. területén kívül a Mátra- és a Bükk-hegység alatti síkság is. Ezt az utóbbi, törmeléklejtőbe bemélyült medencét tettem vizsgálat tárgyává éspedig ősvízrajzi szempontból. A Zagyvának ezt a kis síksági medencéjét nyugatról a Tápióság magasabb, hullámos, homokos térszíne szorítja a Tiszához. Észak felől a Zagyvától a Sajóig a Mátra- és a Bükk-hegységek lábához simuló, magasabb törmeléklejtő húzódik el, melyben a felszínen helyenként még harmadkori lerakódások is vannak. Ezek azonban a Zagyva alföldi medencéjében már mélyen feküsznek a pleisztocéntörmelék alatt és sehol sem maradtak a felszínen. A hegység lábához simuló törmeléklejtőn sietnek le konzekvens folyással a Galga, a Zagyva, a Gyöngyös és a Tarna, melyek beérkezve ebbe a süllyedt, sőt jelenleg is süllyedő kis medencébe, elvesztik addigi konzekvens folyásukat és a medence jelenlegi legmélyebb pontja felé véve irányukat, hajdan az egész kis medencét egyetlen hatalmas mocsárfelületté változtatták, melynek vizeit csak emberi munkával, nagy lecsapoló munkálatokkal lehetett levezetni. Az ópleisztocénben ide lerakódott durvább törmeléket az Alföld újpleisztocénbeli zökkenése után a folyók egészen kitakarították e medencéből, de fölötte még megvan és a Hatvan—Miskolc közt futó vasúti vonal Hatvantól keletre még az ópleisztocénfelszínen halad, ami a medence mai felszínénél kb. 8—10 m-rel fekszik magasabban. A medence mai felszíne jelentékeny részében — mint 1 Székfoglaló előadás a Szent István Akadémiában 1934 április 20-án.