Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

202 jelenlétét. A tengerpart kéken csillanó vízvonalától fel a hegy tetejéig mindenfelé százféle változatban ismétlődnek meg ezek a szemet gyönyörködtető bájos terraszkertek. Japán rizstermelői hegyoldali kertjeikben a különlegességszámba menő hegyi rizsfajtákat kultiválják, míg a nagytömegű rizstermelést a kiterjedtebb völgyek és folyódelták csatornázott vidékein űzik. Ilyen helyeken a mesterségesen felfogott és felduzzasztott öntözővizet csaknem kizárólag gravitációs úton vezetik a rizstáblákra. A japáni földművest és kertészt a hegyen és a síkon egyaránt az jellemzi, hogy aránylag kis területen, nagyon gondos művelés mellett, igen jelentékeny eredményt képes elérni. Ilyen módon Japán a rizstermelés holdankénti mennyisége tekintetében Ázsia rizstermelő országai között ^ legelső helyet foglalja el. A szigetország népessége fő élelme a hal és a főzelékfélék mellett a rizs. Az utóbbi idők folyamán a népesség szaporodásával, az ipari termelés fejlődésével és az általános életigények emelkedésével a népesség rizsfogyasztása is jelentékenyen megnövekedett. Mostanában Japánban a fejenkénti évi rizsfogyasztás megközelíti a két métermázsát. Ez a mennyiség aztán a 60 milliós nemzet élelmezésénél már nagyon számbaveendő nemzetgazdasági tényező. A tulajdonképeni Japánban évenként 95—100 millió q rizst termelnek, amely mennyiség még nem elégíti ki a népesség szükségletét, úgyhogy 10—15 millió q-t behozatal útján kell fedezni. Aztán a rendes normális jó termés sem következik be állandóan minden esztendőben. Vannak évek, amikor a bőséges nyári esőzés elmarad és minden évtizedben megesik, hogy elegendő öntözővíz hiányában, rizsből csak féltermést arat az ország. Ilyenkor Japánban nagyarányú rizsbehozatal válik szükségessé. A hiányt Formoza szigetéről, Koreából, főleg pedig Szaigonból fedezik. Ezenkívül a legújabban kibontakozó amerikai rizskereskedelem Kaliforniában termelt rizzsel siet a szűkölködők segítségére. A rizst Japánban a 40. szélességi foktól délre eső tájakon, ahol azt a talajés a vízviszonyok megengedik, mindenütt termesztik. Az ország igen elaprózott és kertszerűen kezelt rizsföldjei együttvéve mégis meghaladja a 3 millió hektárnyi területet. A rizsföldek legnagyobbrészét kézi erővel művelik, mert a szigetországban kevés az igavonó állat. Az elaprózott és különböző síkokban fekvő rizskertekben fogatos erővel nem is igen lehet dolgozni, ennekfolytán ilyen helyeken kizárólag kapával (japánul : kuva) művelik a földet. A kiterjedtebb sík területeken azonban az egy lóval vontatott eke van általános alkalmazásban, amellyel nem annyira forgatják, mint inkább csak felturkálják a rizsföldek talaját. A rizstermeléssel járó különféle műveleteket eredeti japán összeállítás és fényképfelvételek nyomán a következő sorrendben lehet bemutatni : 1. A rizsföldek trágyázása. A trágya ló hátára alkalmazott kosarakban kerül ki a rizsföldekre. A kosár úgy van a nyeregre felerősítve, hogy egy zsinór megrántása után tartalma magától kifordul. Azután elegyengetik (3. és 4. kép). Japán rizstermelői igen nagy gondot fordítanak a talaj kellő trágyázására. A bőségesen adagolt fekáltrágyán kívül még a különféle műtrágyákat is széltében