Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

198 Aztán az öntözőcsatornák méretei, hossza, mélysége, egymástól való távolsága kerülnek részletes tárgyalás alá. Ez az egész könyv minden részletében csak azt mutatja, hogy a kínaiak már a legrégibb ókorban is igen előhaladottak voltak a földművelésnek ebben a fontos és sok szakértelmet igénylő ágában. A híres Ma-tuan-lin munkájából vett terjedelmes idézetek mind ezekről az évezredes múltú öntözési tevékenységekről regélnek. Az enciklopédia 16. és 17. könyve a műöntözések további részleteit tárgyalja. így pl. a fő öntözőcsatornáknak a folyóból való elágaztatását, amint azt a Kínai Birodalom különböző tájain alkalmazzák. Ez azonban a vidékek és a talaj különfélesége szerint, továbbá a különleges helyi körülmények következtében igen sok változásnak van alávetve. Itt kitűnik, hogy a folyók és tavak vizének minőségét is mindig beható vizsgálat alá vették, hogy a víznek az öntözés céljaira való alkalmas voltát megállapíthassák. A tizennyolcadik könyv az öntözőkutak létesítésével foglalkozik. Ezzel együtt aztán a könyv a vízgyüjtőaknák és medencék ásását és a vízduzzasztógátak építését is tárgyalja. Aztán a víz emelésének módozatait ismerteti, amint a vizet az alacsonyabb fekvésű helyekről a magasabb területekre emelik. Azt látjuk, hogy a különféle emelőszerkezetek emberi, vagy pedig igavonó állattal való hajtásra voltak berendezve. Az ezeknél a munkáknál és eszközöknél felhasználható anyagok és szerkezetek részletes leírása, valamint a munkálatok célszerű berendezésének irányelvei, mind részletesen vannak ismertetve. Végül az öntözővíz használatát szabályozó rendelkezések, az öntözővíz mennyiségét ellenőrző mértékek, az egyes gazdaságok víz10. rajz. A rizs cséplése csépfával. — Dreschen des Reises mit Dreschflegel.