Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

192 A hegyi művelés, amint azt Annámban, Jávában és Madagaszkárban szokásban van, tulaj donképen minden rendszeres öntözési vagy lecsapolási berendezés nélkül való ideiglenes rablógazdaság, ami a kivágott erdők talajának néhány évig tartó kiaknázására szolgál. Ez a rizstermelési mód volt egyik fő okozója annak, hogy Ázsia jelentékeny területein az idők folyamán teljesen kipusztultak az erdők. Madagaszkárban a sziget belsejében, ahol még maradt némi erdő, a bennszülött törzsek a hegyirizs termeléséhez úgy fognak hozzá, hogy a kiszemelt területen, a száraz évszak folyamán kivágják az erdőt, majd a fa és gyökér nagyrészét ott helyben elégetik. Aztán a korhadó falombot és a hamut összekeverik az erdő földjével. Az esős időszak bekövetkeztével ebbe a laza rétegbe vetik a rizst. A vetés mindössze abból áll, hogy egy karó hegyes végével helyenként csekélyke mélyedést fúrnak a talajba és abba 4—5 szem rizsmagot dobnak. A többi aztán teljesen az időjárás dolga marad. A fejlődő rizs tovább már alig részesül valami művelésben. Amint a száraz időszak bekövetkezik, a rizs már meg is érik és elkezdődhetik az aratás. Erre a gyorstempójú termelésre csakis a legkorábban érő rizsfajták alkalmasak és rendszerint a terméseredmények sem valami fényesek. Az aratást kézzel, kalász után kalászt egyenként gyűjtögetve végzik. Az így begyűjtött termés hektáronként ritkán haladja meg a 10—30 métermázsát.

] A rizs mint kereskedelmi áru. A cséplés után a paddy, hogy végleges formáját megkapja, még hántoláson, tisztításon és fényezésen esik keresztül. A világkereskedelem által megkívánt külső kinézését ma már Ázsiában is és Európa több helyén létesült legmodernebb gépberendezések adják meg neki. Az Óvilág és a gyarmatok rizsfogyasztó népe azonban az őseredetű egyszerű hántolóeszközök munkájával is teljesen megelégszik. Ezek a fogyasztók a rizsszem belső héjának eltávolítását és a fényezést nem tartják fontosnak és szükségesnek. Az európai ízlésnek megfelelő túlzott kidolgozás úgy sem válik a rizs előnyére, mert már rég bebizonyult, hogy a fényezés által a rizs vitamintartalmából sokat veszít. III. RIZSTERMELÉS KÍNÁBAN.

2 A sokezeréves múlttal dicsekvő Kínai Birodalom régi könyvkincsei között van két hatalmas illusztrált enciklopédia, amely Kína földművelésének rendkívül sokoldalú ügyét messzemenő részletességgel és megkapó érdekességű rajzokkal megvilágítva tárja az érdeklődő elé. 1 A rizstermelésnek fenti, általános ismertetése után egyes országokban szokásos rizstermelési módok kerülnek tárgyalásra, éspedig részben a szerző személyes megfigyelései, részben eredeti forrásmunkák alapján. Az így összegyűjtött anyag, ha nem is teljes, de minden esetre érdekes és eredeti képet fog adni az olvasónak egyfelől a kezdetleges, ősi állapotokhoz ragaszkodó Ázsia, másfelől a korszerű tudomány és technika alapján termelő Észak-Amerika termeléséről. Azokat a fontosabb rizstermelő országokat : Itáliát, Braziliát, Madagaszkárszigetét, ahol a szerzőnek nem volt alkalma a rizstermelést a helyszínén tanulmányoznia, nem ismerteti, de talán ez nem is szükséges, mert pl. a bennünket legközelebb érdeklő olasz rizstermelést a magyar irodalomban már többször bemutatták. Szerkesztő. 2 A Kelet-Ázsiában eltöltött évek folyamán — bár ott egészen más irányban voltam elfoglalva — időnként alkalmam nyílott a kínai, koreai és japáni öntözőgazdálkodásról a hely-