Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

183 A Creoles nevű rizsfajta, amely Madagaszkárban és a Mauritius-szigeteken terem, 13%-ig menő nitrogéntartalmával tűnik ki. Ezt a rizsfajtát a termőhelyén öntözés nélkül művelik és ízére nézve sokan minden más rizs elé helyezik. Táplálkozási szempontból tekintve, a rendes rizsfogyasztó népek kétféle fajtát szoktak megkülönböztetni, úgymint a főtt állapotban ragadóssá váló, csomókba összeállót és a főzés után szemenként széthulló rizst. Az előbbit Jávában ketán, Annámban nep, Japánban mocsigome néven ismerik. A főtt állapotában széthulló rizst Jávában padi-dalem, Annamban lua és Japánban urushi néven nevezik. A főtt állapotában ragadósan összeálló rizst sok helyen édességek és sütemények készítésére használják fel, Indo-Kínában pedig szeszt főznek belőle. Termelési szempontból ismét kétféle rizst különböztethetünk meg, a hegyirizst és a síkföldi vagy vízirizst. A síkföldi rizs fejlődése folyamán állandó elárasztást kíván. A hegyirizs azonban, bár szintén megköveteli a bő talajnedvességet, megelégszik annyi vízzel, amennyit a rendes esőzések megadnak. Itt meg kell jegyezni, hogy a síkföldi és hegyi elnevezést nem lehet szigorúan, szószerint értelmezni. Madagaszkárban és Jávában a hegylejtők terraszán is termelik a síkföldi rizst, de ezek a rizsföldek a nagyon bőséges esőzések időszakában egyidőre természetes úton jutnak elegendő vízhez. Ezzel szemben Madagaszkár alacsonyabb fekvésű némely vidékén ott, ahol a táblákat vízhiány miatt nem részesíthetik állandó elárasztásban, a hegyi rizsféleséget kultiválják. Mind a hegyi, mind a szárazföldi rizsnek többféle változata van, amelyek egyes, a fajtára jellemző tulajdonságokat mutathatnak fel. A különbség a kalász rövidebb vagy hosszabb voltában, a rizsszemek alakjában, méretében, a belső héj színében, a polyva sima vagy szőrözött voltában és a termés korai vagy késői érésében szokott megnyilvánulni. A művelés és a termelés módja tekintetében azonban a síkföldi és a hegyi rizsféleség között már határozott különbség van. A síkföldi vagy vízirizs termelése. Ilyen rizs csak oly vidéken termelhető, ahol elegendő és kellő időben fel is használható öntözővíz áll rendelkezésre. Ilyenek : 1. Ahol a rizs fejlődése folyamán bő esők járnak, tehát a rizstáblák elárasztása — mint Börmában — természetes úton jő létre. 2. Olyan helyek, ahol az árvíz évről-évre ugyanabban az időszakban lép fel és ígv bizonyos területek egyidőre víz alá kerülnek. 3. Nagy folyók deltavidékén az állandóan nedves talajokban. 4. Olyan területek, ahol a vízellátás mesterséges csatornák útján lehetséges. Ebből a célból vagy az esős évszak vizét gyűjtik össze tároló medencékben és onnan vezetik a rizsföldekre, vagy a legkülönfélébb kivitelű vízemelő szerkezetek segítségével folyók, tavak, vagy kutak vizét emelik fel oda, ahova a szükséges öntözővíz gravitáció útján el nem juthat. Ott, ahol a vízhez bőven és könnyen hozzá lehet jutni, rendesen nem annyira a rizsföldek öntözése, mint inkább a kellő időben való lecsapolás lehetőségének biztosítása a legfontosabb. Kell, hogy a vízellátás ideje és mértéke a szükség szerint szabályozható