Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

159 jesen devalválódott. 1924-ben a mezőgazdaság tehermentesnek volt tekinthető. Azóta az adósságteher ismét rohamosan nőtt és 1932-ben 2 milliárd P fölé emelkedett. Az eladósodásnak három oka van : 1. Az örökösödés alkalmával az örökösök egyike a többi örököst hitel igénybevételével elégíti ki ; 2. a teher 13-3%-a a földreform során kiosztott közel 1 millió hold föld vételárának hátraléka (265 millió P) ; 3. a háború utáni rövid agrárkonjunktúra alatt történt nagy gépi berendezkedés és utána az agrártermékek rohamos áresése. 1931-ben a mezőgazdaság által adósságai után fizetendő évi teher 225 millió pengő volt. A kamatmérséklő intézkedések hatása alatt ez az összeg 1934-ben 55%-kal 105 millióra csökkent. A különböző birtokkategóriák kamatterhe nem egyformán mérséklődött. Az 5 holdig terjedő törpebirtok kamatterhe 27%-kal, a többi kategóriáé 39%-kal csökkent. A kisbirtokok adóssága többnyire rövidlejáratú váltókölcsönökből áll, a nagybirtokoké pedig jórészt hosszúlejáratú, angol fontra vagy dollárra kiállított kölcsönökből. E két fizetési eszköz árcsökkenése a hosszúlejáratú kölcsönöket is tetemesen redukálta. A kamatteher csökkenése nem haladt párhuzamosan a mezőgazdaság fizetőképességének zsugorodásával. A kamathátralék 1929-től 1933-ig 13 millió P-ről 62 millió P-re növekedett. A végleges rendezés alapfeltétele a régi és új adósságok éles elhatárolása. A végrehajtási jog az új adósságokra minden körülmények között biztosítandó. A rövidlejáratú hitelek hosszúlejáratúvá alakítandók át. A régi adósságok kamatszolgáltatása a mezőgazdaság jövedelmezőségével párhuzamba állítandó. Részletesen tárgyalja a könyv a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének szükségességét. A fogyasztási és értékesítő szövetkezet tevékenysége jelentékenyen csökkentheti az ipari és agrártermékek árszínvonala között mutatkozó különbséget, az úgynevezett agrárollót, amely azonban addig, amíg az egyes államok önellátásra törekszenek, teljesen nem szüntethető meg. A mezőgazdasági szakoktatás, a piackutatás és a kollektív agrárreklám jelentőségének tárgyalása után a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításának jelentőségét fejtegeti. A mezőgazdasági munkanélküliség ellen való biztosítás a mai viszonyok között csaknem megoldhatatlan kérdés. A nincstelen mezőgazdasági munkásság földhözjuttatása és belterjes gazdálkodása a legjobb biztosítás. Népjóléti kérdések. Bár az Országos Gazdasági Munkáspénztár lehetővé teszi a végleges munkaképtelenség esetére vagy haláleseti segélyre való önkéntes biztosítást, a biztosítottak száma elenyészően csekély. Az agrárlakosság betegségi biztosítása jelenleg csak részlegesen van megoldva. Szerző az 1-4 millió főnyi kereső agrárlakosság orvosi, gyógyászati, kórházi költségét és szülési segélyét 48 millió P-re becsüli. Ennek az összegnek körülbelül fele áll ma rendelkezésre. Az agrárlakosság betegbiztosítási költségét a nagyjövedelmeket terhelő progresszív adókkal lehet fedezni. A biztosításnak egységesnek kell lennie. A betegbiztosítás költsége olyan mértékben fog csökkenni, amilyen mértékben a nincstelenekből és törpebirtokosokból önálló gazdasági alanyok lesznek. A betegség elleni biztosítás mellett nagy gond fordítandó a beteggondozásra is. Jelenleg az Országos Stefánia Szövetség és az Országos Közegészségügyi Intézet védőnői teljesítenek ilyen természetű szolgálatot. Előbbi évi költségvetése 3-6, utóbbié 3-2 millió P. III. Az agrárpolitika által előidézett struktúraváltozás tökeszükséglete és a megrázkódtatásmentes struktúraváltozás időtartama. Az agrárpolitika feladatainak megoldásához óriási tökére van szükség. Ez a megváltozott produktívabb gazdasági berendezkedés eredményeképen elő is áll. Ha az évenként felhasznált tőke a közgazdaság mindenkori teljesítőképességével arányban áll, az agrárproblémák gazdasági megrázkódtatás nélkül megoldhatók. A mezőgazdasági kisüzemek szaporodása a vidéki kisipar fejlődését vonná maga után» mert a kisgazdák szükségleteiket majdnem teljesen lakóhelyükön fedezik. A közgazdaság struktúraváltozásának tőkeszükségletét a következőkép állapíthatjuk meg: A birtokpolitika céljaira igénybevehető 3-1 millió katasztrális hold föld értéke —- holdanként 350—400 P-t számítva — 1200 millió P-re becsülhető. Mivel a kisgazdaságok művelhető területére az 1931/32. évek átlagában kat. holdanként 415 P élő és holt leltár jutott, a 2-6 millió kat. hold területű kisgazdaságok és 0-5 millió kat. hold területű közlegelők élő és holt felszereléséhez körülbelül 1300 millió P szükséges. Ez összesen körülbelül 2500 millió P.