Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - IX. Kisebb közlemények
152 pár hektáros vagyonú parasztokat, hogy rétjeik és legelőik trágyázását valamiképen megoldják. Erdei almot trágyaként nem használhattak, mert erdejük sem igen volt és egyébként is a tűlevelű fák alkalmas almot nem adnak. így azután első időkben az állatok szilárd és híg ürülékét összekeverve, vizet egyáltalában nem záró medencékben gyűjtötték össze és amikor kiszikkadt, a föld szinén rakták halomba. Ezt a bizonyos mennyiségű vizet tartalmazó trágyát, a ,, Fladen''-t (magyarul lepényt jelent) szórták szét a réteken és legelőkön. Később, amikor a gazdák már vizet jobban záró gyüjtőmedencéket tudtak csinálni, először víz hozzákeverése nélkül rothasztották ki a keveréket, s míg később, amikor rájöttek arra is, hogy a vízzel kevert ürülékek jobban átrohadnak és egyenletesebb, jobban kezelhető keveréket adnak, erre tértek át. Az ilyen trágyával való gazdálkodást nevezik németül ,, Güllewirtschaft"-пак vagy ,, Güllereibetrieb " -nek. A gazdák a híg levet először egykerekű taligákra szerelt edényekben szállították fel a lejtők oldalaira, s ott kézi merítőedényekkel öntözték el. Később, különösen ha az istállók a birtok legmagasabb részén voltak elhelyezve, a keveréket a földbe besüllyesztett tartályokból szekérre szerelt lajtokba emelték fel és azokkal hordták szét, vagy pedig a lejtőkön a csörgedeztető öntözés módjára öntöztek vele. A legmoderbebb felhasználási mód ma már a permetező öntözéssel való szétosztás, tehát permetezéssel való trágyázás. Ezekután bizonyára érdekes a keverék tápanyagtartalmának ismerete. Egy cseh gazdaságban végzett 17 vizsgálat adatai szerint a víz nélkül kezelt ürülék minden literjében 4-05 g összes N, 3-62 g ammóniák N, 13-66 g K 20 és 0-14 g P 20 3 van, tehát elegendő nitrogént, sok kálit, de kevés foszfort tartalmaz. Mintegy 200 különböző gazdaságból vett vizes keverék literjében átlag 1-98 g összes N, 1-34 g ammóniák N, 5-33 g K 20 és 0-31 g P 20 3 volt kimutatható. Ezekből az elemzési adatokból következtethető, s azt a gülle beljes használata is igazolta, hogy avval való trágyázás először lényegesen emeli ugyan a termés mennyiségét, később azonban a talaj foszfor- és ezzel együtt mészkészletének kiélése után csak kellő foszfor- és mésztrágyázással lehet a termőerőt fenntartani. Az idézett Beutl-féle munkából érdekes a következő adat megemlítése is : 28 elemzés szerint 100 liter giillében van 97-836 kg víz, 2-164 ,, száraz anyag, 0-145 ,, összes N, 0-114 „ ammóniák N, 0-039 „ P 20 3, 0-382 „ K 20 és 0-078 „ CaO. Minthogy pedig a cseh Érchegységben évenként és hektáronként 600 hektoliter güllét öntöznek el, a talaj így 58,701-6 kg vizet, 1,298-4 „ száraz anyagot,
