Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VIII. dr. Ajueszky László: A szélerő, szélsebesség és a levegőfajták hatása az elpárolgásra

150 felhői lepelalakúak, vízszintesen rétegezettek, függőleges méreteik vízszintes kiterjedésükhöz képest elenyésznek, részletek rendszerint alig különböztethetők meg rajtuk. Ha közérzetünkből, a légáramlás érzékeléséből, a látótávolság és a felhőalakok megfigyeléséből képet alkottunk arról, hogy a felettünk helyetfoglaló légtestben minők a függőleges légcsere méretei, akkor még arra kell ügyelnünk, hogy a szerzett eredményt helyesen alkalmazzuk a különböző párolgó felületek elpárolgási lehetőségeinek megítélésére. Említettem, hogy az élénk légcserére hajlamos levegőfajták szárazföldön erősebben, erdőségek felett pedig különösen erősen fokozzák a párolgást, nagyobb vizek felett ellenben aránylag kevéssé hatásosak. Ha pedig nem egy és ugyanannak a területnek az elpárolgási viszonyait akarjuk különböző időjárási viszonyok közt tanulmányozni, hanem eltérő éghajlatú országrészek párolgási klímájáról akarunk fogalmat alkotni, akkor ismét szem előtt kell tartanunk, hogy a szél lökésességét fokozó körülmények nagymértékben növelik az elpárolgást és hogy egy-egy vidék párolgási lehetőségeinek megítéléséhez nem annyira a szél erősségéről, mint inkább a széllökések fejlettségéről kell adatokat gyűjtenünk.