Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - I. Dieter János: A budapesti vámmentes és a budapest-ferencvárosi helyi kikötő partfalai

13 miatt a szádfalazás nem volt jó s így a víztelenítés s azonkívül a vasszádpallók visszanyerése nagy nehézségekbe ütközött. A partfalat további részében stabilizáló konzol nélkül, pneumatikus alapozással, betonból építették meg. A partfal alapja 4-5 m, teteje 1-3 széles. Alsó éle általában a —3-63 m, teteje pedig a +7-5 m szinten van. A falazat vízfelőli síkja 7-6 : 1 hajlású, száraz felőli oldala pedig lépcsősen tagolt. A partfal összesen 38 pneumatikusan süllyesztett beton-kesszonon nyugszik. A beton-kesszon vasalva van (6. ábra), de a vasalás itt tulajdonképen csak kötővas jellegű, mert 1 m

3 betonra csak mintegy 17 kg vas esik. Ez a vasalás teljesen megfelelő. Semmi néven nevezendő zavaró momentum nem lépett fel. Különböző szigorú feltevések alapján számított erős vasalás csak teljesen fölösleges kiadást okoz. A kesszonok készítése a +3-0-as szinten történt, mert a földkiemelés eddig a mélységig megfelelő hosszú szakaszon szárazban elkészült (3. és 4. kép). A kesszonok hossza 13-5 m, szélessége 4-5 m, magassága 2-8 m, amiből 2-0 m belső hasznos magasság, 0-8 m pedig a födémnek vastagsága volt. A vágóéi 80 x80 Xl0 mm méretű szögvas volt. A kesszonoknak távolsága egymástól a süllyesztés előtt körülbelül 40 cm volt. Ezt a közt utólag betonnal töltötték ki, hogy a háttöltés ki ne folyhassék. A jobb kapcsolat végett a kesszonok végét egy-egy körülbelül 80 cm széles, trapézalakú mélyedéssel látták el. A kitöltés úgy történt, hogy a hézagot pallókkal lezárták és onnan a földet kézi kotróval a -(-3-0 m szinttől a —3-0 m-ig kikotorták és aztán a hézagot részben víz alatt, részben szárazban kibetonozták. A kesszonok kész m

3-enkint 250 kg cementet tartalmazó betonból készültek. A kamrák 150 kg-os betonnal vannak kitöltve. A betonkesszonok jó teherbíró altalajon, kavicsos homokon nyugszanak. A süllyesztőberendezést az 5. kép tünteti fel. A fal -f-3'0 m feletti részét osztóhézagtól osztóhézagig 13-9 m hosszú szakaszokban betonozták. Az osztóhézagok a kesszonokat elválasztó közök felett vannak és egyszerűen két összeragasztott közönséges kátránypapír elhelyezésével készültek. Igen ügyesen hajtották végre a kesszonok és a rajtuk nyugvó falazat betonozását a fallal párhuzamosan fektetett vágányokon futó, úgynevezett betonozó padokkal (3. kép). A fal alsó része kész m

3-enkint 200 kg portlandcementet tartalmazó betonból készült, a középső rész 190 kg-osból, a felső része pedig 170 kg-osból. A két utóbbihoz köb méterenkint még 10—10 kg traszt is adtak. Általában a homokos kavicsanyag helyes szemösszetételére figyelemmel voltak. A fal tetejét kemény faragott mészkővel fedték le. A betonfalazat látható külső felületein levő üregeket cementhabarccsal bedörzsölték. A fal vakolva nincs. A partfalat 67 méterenkint lépcsőkkel és 30 méterenkint öntöttvas-kikötőbakokkal, párosával és egymástól 22-5 m-re elhelyezett kikötőkarikákkal és 7-5 méterenkint csúsztatófákkal szerelték fel (6. kép). A rakodó tereken összegyűlő vizek levezetésére a partfalon egymástól 13—14 m távolságban áttörések (nyílások) készültek. Ugyanez a felszerelése az előbb tárgyalt partfalnak. Az egész fal nézetét a 7. kép mutatja. Az 525 fm hosszú partfalban fm-kint van : 35-3 m

3 beton, 104 kg körkeresztmetszetű rúdvas és 30-5 kg idomvas. A 10-1 m szabadmagasságú partfal köbméte-