Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

136 Missouri-állam termékeny hullámos préri-földjein és irtási területein évrőlévre, évtizedekig állandóan mindaddig csak kukoricát termeltek, míg végre a sovány, agyagos altalaj ki nem ütközött. A folytonos szántás és kapálás folyamán még a legszelídebb lejtőjű fennsíkokról is annyi jó talajanyag mosódott le, hogy ma ezeken a tájakon a kukoricatermés már csak csekély hányadát teszi ki annak, amit néhány nemzedékkel ezelőtt a gazdálkodás úttörői kevés fáradsággal elérhettek. Missouri-állam közép- és északnyugati részein, ahol a dús, hullámos prériföldnek ma még bírják és ontják a gazdag kukoricatermést, a talajok állandó egyoldalú művelése mellett a talajlemosás már igen szembetűnően jelentkezik. Általánosan ismert megfigyelés szerint a lösz altalajú rétiföld sokkal hajlamosabb az elmosódásra, mint a kötöttebb anyagon nyugvó. A tuskóval megkötött és cserjével benőtt irtásvidék, az — ozark — pedig jóformán meg sem érzi az erózió hatását. A Mississippi alsó folyásának nyugati felén Texas-állam dús gyapotföldjeit, az úgynevezett „viaszos", kövér, fekete vályogtalaj alkotja. Manapság az előbb tisztafekete gyapotföldeken mindgyakrabban kezdenek a meszes és márgás altalaj szürke foltjai jelentkezni. Bizonyos gyapotvidéken pedig újabban a terület 13—15 százalékát már mint művelésre alkalmatlant jelölték meg, mert az erózió a legjobb talajrészektől fosztotta meg a vidéket. A főfolyóvölgy keleti oldalán, az Alleghany hegyvonal lejtői mentén és a tengerparti tájakon is mindenfelé igen nagymértékű a talajlemosódás kártétele. Az Atlanti-óceán partvidékén, Georgiában, a Steward-County mentén, egy 70,000 angol holdas, valamikor nagyon bőven termő területet figyeltek meg, ami ma az erdőirtás és az azt követő szántóföldi művelés következtében teljesen az erózió hatása alá került. A vidék minden része kegyetlenül össze van hasogatva, százlábnyi mélységű szakadékos vízmosások szeldelik keresztül és a terület teljes pusztulása ma már feltartóztathatlan. E vidék legjobban megrongált részén a bajok keletkezését a szemtanuk ilyenformán adják elő : ,,Egy irtási területen legelőször a gazdasági szín fedeléről lecsurgó esővíz vágta be a talajt. Később, az irtás előrehaladtával, a magasabb lejtőkről lefutó víz már e bevágásba futott bele és azt mélyíteni kezdte. A szakadás aztán folyton szélesbedett, nagyobbodott és pedig abban az arányban, amint a lejtőkön az irtás továbbterjedt és a szántóföld területe növekedett. Ma a kimosott, szerteágazó szakadékok 200—500 lábnyi szélesre terpeszkednek széjjel, számuk és méretük pedig állandóan növekedik." Mindeme pusztulás ma is élő emberek szemeláttára történt. Dél-Carolinában megfigyeltek egy 90,000 angol holdas területet, aminek nagyrésze még néhány évtizeddel ezelőtt rendszeres mezőgazdasági művelés alatt állott. Ma az egész vidék elhagyott, hasznavehetetlen pusztasággá változott át, ami ezerféleképen van összeszaggatva, vízmosásokkal átszelve és a legtöbb helyen egész a sziklaalapig teljesen eltűnt róla minden puhább talajréteg. Az óriási területből itt-ott egyes szigeteket és félszigeteket még meghagyott az erózió. Ezeken a foltokon helyenként még némi gazdálkodás is folyik, de rendes, jövedelmező művelésről már szó sem lehet és a vidék pusztulása évről-évre továbbterjed. *