Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

132 A lejtős szántóföldeken már maga a mélyszántással fellazított talaj is sok csapadékvizet tartóztathat fel. Állandóan nedves klíma mellett azonban esetleg a szántás is túlságosan átnedvesedhet ik. Iyenkor a felületen meginduló vizeetk övárkokban kell felfogni. A felfogóárkoknak oly irányt kell adnunk, hogy bennük a víz csak lassan folyhasson és így a talajrészeket ne sodorhassa magával. Ebből a célból a hegyet először is lehetőleg körülszántva kezdjük művelni, úgy hogy a barázdák megközelítőleg a vízszintes rétegvonalak irányát kövessék, aztán a barázdák mentén, helyenként sekély mélységű, kiesésű, széles árkokat húzunk és ezekkel vezetjük el a meglassított folyásit fölösleges vizet. A művelés alatt álló lejtős területeken ilyenféle, aránylag nem is költséges műveletekkel a talajelmosódást nagyban mérsékelhetjük és ezzel igen sok értékes talaj alkatrészt óvhatunk meg a szántóföldünkön, amit különben elhordana a víz és a termelésünk számára pótolhatatlanul örökre elvesznék." Ezek előrebocsátása után lássuk most már H. H. Bennet tanulmányát ! A TANULMÁNY. A lejtősfekvésű területekről lefutó csapadékvíz nyomán rendesen ott kezdődik a talaj lemosása, ahol az ember beavatkozása a földfelület természetes állapotát valami módon megzavarta. Ilyenféle zavaró ok leginkább az erdők kiirtása, a füves prérik felszántása, tehát a vizet feltartóztató növényi takaró eltávolítása szokott lenni. A lejtősfekvésű helyeken leggyakrabban az ekebarázdákban, a gazdasági gépek és járóművek kerékvágásában, meg a legelőmarha kitaposott csapásai mentén indul meg az erózió, ami aztán egyes alkalmas talajtípusokban meglepő gyorsasággal terjed tovább. (1—6. képek.) Bizonyos, hogy nagyobbfokú talajlemosás a jelzett előidéző okok nélkül nem kezdődhetik meg, de viszont ott, ahol a folyamat már megindult, méreteiben és fejlődése fokozataiban hihetetlenül változatos lehet. Az erózió okozta folyományokra a növényzetnek, az éghajlatnak, a talaj szerkezetének és a helyi viszonyok sokféleségének nagy hatása van. A lejtők meredeksége, a talajfelület megbolygatásának foka és az alsóbb földrétegek mineműsége is mind élénken hozzájárulhatnak a romboló hatások nagyfokú kialakulásához. Kétségtelen, hogy a talaj eredeti, természetes állapotában is létrejő bizonyos csekélyméretű talajerózió, ezt azonban a kőzetek normális mállási termékei állandóan pótolják és megfelelően kiegyenlítik, de ott, ahol a természetes egyensúlyt mesterségesen megzavarták, a lefutó csapadékvíz a talajból már állandóan sokkal több anyagot ragad el magával, mint amennyit az elmállás természetes folyamata pótolhat. így azután a lejtősfekvésű szántóföldek, vagy legelők területeiről visszapótolhatatlanul elvándorol az értékes termőföld és az egykori dústalajú szántók helyén lassanként a hasznavehetetlen, nyers altalaj és a kemény sziklaalap kerül a felszínre. * Kiszámították, hogy az Egyesült Államok szántóföldjeiből és legelőiből évenként legalább 572 millió q-nyi növényi tápanyag mosódik el. Az ilymódon