Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése

127 tér fenékrészén levő betonréteg, amelybe a szűrőcsövek ágyazva vannak, a próbaegység másfél évi üzeme után történt vizsgálat alkalmával teljesen intakt volt. A csővezetékek belülről inertol-festékkel vannak védve. A korrózió, de meg az üzem biztonsága szempontjából is kényes pont az, ahol a nyers vizet szállító csőbe a klór bevezetése történik. A vezetékben ezen a szakaszon beiktatott rövid és így könnyen kicserélhető csődarabok belülről különleges klórálló zománccal vannak bélelve. Ha a szénszűrő után kapott vizet vizsgáljuk, látjuk, hogy ez a víz összetétele alapján kismértékű vasoldó sajátságú. Szükség van tehát még egy savtalanító berendezésre is. Víztisztító rendszerünk harmadik és befejező része tehát a víz savtalanítása. A savtalanító berendezés megszerkesztésénél különös figyelemmel kellett lenni arra a körülményre, hogy bakteriológiai szempontból a víz minősége megóvassék, tehát a szénszűrőről kikerülő víz fertőzésnek ne lehessen kitéve. E célból egy zárt savtalanító rendszert szerkesztettünk, amelyik levegőztetéssel dolgozik. A berendezés három, egymástól teljesen független vasbetonból készült kamrából áll. A kamrák falának belső része inertollal van bevonva, nehogy az időnként sterilizálás szempontjából bebocsátott klórozott víz korróziókat okozzon. A savtalanító berendezés bakteriológiai szempontból való megvédése érdekében védő épületben van elhelyezve. Az épületben a külső levegő baktériumszűrőn át juthat be. Azonkívül a savtalanító kamrákba jutó levegő még egy szűrőn megy keresztül. A savtalanító, amint már említettem, háromkamrás. Minden egyes kamra tetején négy darab, egyenletesen elosztott gömbölyű nyílás van, amelyen keresztül nyúlik le a savtalanító kamrába a víz bevezetésére szolgáló 4 darab cső. A bevezetésre szolgáló csővezeték ívesen kiképzett, perforált fejben végződik. A bevezető csövet és fejet vasbádogból készült henger veszi körül, amely felül a nyílás falához van pontosan felerősítve. A henger alsó része 100 mm-rel van a fej alatt. A felső nyíláson igen csekély ellenállású viscin-szűrő van. A fej alatt megfelelő távolságban 4 mm

2 szemnagyságú drótszita van felfüggesztve. A porlasztó sziták alatt 1800 mm távolságban 90° szögben hajlított vaslapok vannak egymás mellett lefektetve, amelyek között a távolság 4 mm. A savtalanító kamra fenékrésze lejtősen van kiképezve és a legmélyebb részén a víz elvezetésére oly berendezés szolgál, amely a kamra vízzel való elzárását biztosítja. A savtalanító kamrából a szénsavas levegő elvezetésére külön csőrendszer szolgál. A kamra felső részén körvezeték van, amelyből 6 drb. cső nyúlik le a savtalanító tér alsó részére. A körvezeték a savtalanító fal felső részén áthaladva, két részre oszlik, amely csővezetékek mindegyike külön-külön zárható. Az egyik rész egyenesen a védőépület falán át kivezet a szabad térbe, a másik része exhaustoron keresztül kapcsolódik be még az épület falán belül ugyanezen a vezetékbe. A savtalanító működése a következő : Az átlyuggatott fejeken keresztül a víz sugarakra oszlik, amelyek az alatta elhelyezett szitaszöveten finom permetté porlanak szét. A permetszemcsék lehullanak a vaslapokra, ahol újabb mechanikai hatásnak vannak kitéve. A vaslemezek közötti nyíláson lefolyva, a porlasztó kamrát vízzel elzáró szerkezeteken keresztül a víz a gravitációs csatornába és innen a gyüjtőmedencébe jut. A porlasztó fej és az azt körülvevő henger és a porlasztófejből kiáramló víz mintegy vízlégszivattyú működik és a savtalanításhoz szükséges levegőt beszívja.