Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése
123 2. A szűrőtartály felső részéből kivett szűrőanyagot a már ismertetett próbaszűrőbe téve, azon 6 m szűrősebességgel vas- és mangánmentes, egyébként a tisztítandó vízzel azonos összetételű vizet bocsátottam át. (III. sz. táblázat, 1. anaIII. TÁBLÁZAT. Analízis 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Szabad szénsav mgl. 15-0 24-0 33-0 25-0 30-0 12-0 100 Szabad klór „ — 18-1 14-5 17-1 — 18-0 18-0 CaO 92-4 92-4 84-1 91-2 79-6 99-4 95-2 lízis). Ebbe a vízbe az átbocsátás előtt fél órával literenként 25 mg klórt adagoltam. Ebben a vízben egy negyedóra alatt a szabad klór mennyisége lényegesen már nem változik (2. analízis). A szűrlet első 100 m 3-ében a szabad szénsav mennyisége megnő, az oldott klór és a CaO-tartalom csökkenik (3. analízis). A 11,100 köbcentiméterben a szabad szénsav, az oldott klór- és a CaO-tartalom már majdnem állandó (4. analízis). Ugyanezen szűrőn az eredeti klórmentes vizet átbocsátva, a CaO-tartalom a szűrletben erősen csökkenik (5. analízis). Ezen az adsorbeált mészben dús szűrőn ismét az előbb ismertetett összetételű klóros vizet átbocsátva, as első 100 köbcentiméterben a szabad szénsav csökkent, az oldott klór állandó, a CaO-tartalom növekedett (6. analízis). Ugyancsak egy másik, az előbbivel teljesen azonos, CaO-dal dúsított próbaszűrőn az előzővel azonos, de csökkentett szénsavtartalmú vizet átbocsátva, az első 100 köbcentiméterben a szabad klór nem változik, a szabad szénsav csökkenik, a CaO-tartalom emelkedik, de kisebb mértékben, mint az előző próbánál (7. sz. analízis). Az adatokból konstatálható, hogy a szabad szénsav, az átmenetileg képződő híg sósav, a klór és az adsorbeált mész között egyensúlyi állapot alakul ki, amely függvénye az oxidált mangánvegyületek absorbciós erejének, utóbbi viszont függvénye az adagolt klór mennyiségének. Ezek az adatok természetesen csak tájékozásul szolgálnak, mert az eredményre a szűrőtartályban a nyomásnak és a szűrősebességnek is lényeges befolyása van. Minthogy a szűrés folytonos menete a mangánsuperoxidrétegen adsorbeált mész mennyiségétől és az adsorbeált és a klór által oxidált mangán vegyületek állandó aktivantartásától függ, nyilvánvaló, hogy a szűrőrétegen olyan egyensúlyi állapotot kell teremteni, amelynél az absorbeált mész mennyisége nem csökkenik. vagyis a szűrőre menő és az arról lekerülő vízben a mész lehetőleg állandó, de semmiképen nem növekvő, továbbá a fokozatosan leváló mangánvegyületek állandó oxidációjához szükséges klór csak csekély feleslegben van jelen. A folytonos üzemmenet biztosítása tehát az adagolt klór mennyiségétől függ. Természetesen, ha a klór mennyisége a szükségesnél kisebb, vagyis a levált 2 vegyértékű mangán oxidációja nem történik meg a leválással párhuzamosan, a mangán kiválasztása csökkenik, esetleg meg is szűnik. A szűrőkben a szűrt vízből kiválasztott vas- és mangánvegyületek bizonyos üzemidő után a szűrők ellenállását bizonyos mértékig megnövelik. Ezeket tehát onnan el kell távolítani. A kiválasztott vegyületek eltávolítása a szűrők mosásával