Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése

120 (3. ábra), melynek felső része reakciós térül szolgál szűrőanyag nélkül, alsó része pedig a tulajdonképeni szűrő. Ez a szűrő tulajdonképen javított Bollmann-féle szűrő. A szűrőanyag 1-5 mm átm. bedolgozott kvarc. Minden egyes tartány 20,000 kg szűrőanyagot tartalmaz. 3. 6 drb Dabeg-rendszerű (javított Bollmann) szűrőtartály, amelyek közül 4 drb 4 m magas és 2 m átm., 2 drb 4 m magas és 1-4 m átm. A szűrőanyag aktív szén. A nagyobb tartályokban 4000, a kisebbekben 2000 kg szűrőanyag van. 4. 3 drb 4x4x5 m méretű zárt, saját rendszerű savtalanító berendezés vasbetonból. A három savtalanító kamra egybe van építve, azonban mind a három teljesen önálló. 5. A szénszűrő regenerálásához szükséges tartályok és szivattyúk. A tartályok csővezetékei, hasonlóképen a tartályok maguk, kovácsolt vasból készültek és hegesztve vannak. A szűrés menete a következő : A szükséges mennyiségű klórt, a nyers vizet a szűrőberendezéshez vezető csőbe adagolják a klorátorokkal. A klórozott víz a reakció téren át — ahol a vas és mangán az oxidáció különböző fázisaiba jutnak — kerül a szűrőtérbe. Az oxidációs hatás gyorsabban érvényesül a vasnál, mint a mangánnál. A szűrőanyag felső része főtömegében mechanikai szűrést végez, a kémiai szűrés az alsóbb rétegekben történik. A klór mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy a víz klórlekötőképességén felül elegendő legyen a szűrőanyag mangánperoxid rétegének aktivan tartásához. Természetesen ez a mennyiség függ a reakciótér nagyságától, a szűrőanyag vastagságától, a szűrőanyag felületétől és a szűrő sebességétől. A mangán jelentékeny része alacsony oxidációs formában, oldott állapotban (kolloid), sőt részben intakt oldott állapotban jut a szűrőanyag felső rétegeibe. Minthogy a vasat és a mangánt ugyanazon a szűrőn távolítjuk el, a jó mangántalanítás szempontjából fontos követelmény, hogy a vas a szűrő felsőbb rétegeiben teljesen távolíttassék el. Ez megfelelő klóradagolással meg is történik, amikor is a vas főtömege már mechanikai szűréssel eltávolítható (1. kép). Ugyancsak mechanikai szűréssel távolodik el a felső rétegekben az a mangánmennyiség, amely már a reakciótér végére az oxidáció olyan állapotába jutott, hogy kicsapódhatott. A mangán többi részét kémiai szűréssel távolítjuk el. A kémiai szűrésre vonatkozólag profeszor dr. Tillmanns és munkatársai 1928-ban Die Phisikalisch-Chemischen Vorgänge bei der Entmanganung von Trinkwasser

1 című közleményében ismertették a mangánperoxid adsorbciós hatását. Az adsorbciós hatás kémiai jellegű, amelyet az adsorbeáló anyag felületében lévő atóm az adsorbtiv atomra vagy molekulára kifejt. Langmuir : Die Chemie der Phasengrenzflächen című munkája szerint az adsorbcióban a kémiai felfogás az uralkodó. Az adsorbens anyag felületében lévő atóm fekvésének megfelelően egy bizonyos mértékű hatóerővel, mondjuk vonzóerővel rendelkezik, amellyel a szomszédos, közvetlen közelben lévő adsorbtiv anyagok atomját vagy molekuláját lekötni tudja. Az adsorbtiv hatás a jelen esetben a kémiai reakciók első lépcsőjének minősíthető. A mangánsuperoxid, amint Tillmanns kifejti, adsorbeáló hatást gyakorol nemcsak a vízben oldott két vegyértékű mangánra, hanem a vízben oldatban lévő mész- és magnéziavegyületekre is. Hogy a kémiai szűrés, illetve az adsorbciós hatás állandó legyen, 1 G. W. F. 1828. S. 481.