Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra
104 A karbonát a kiscelli agyagba mint mészkő- és dolomit-törmelék kerülhetett. Míg azonban a kék agyagban a karbonát teljesen CaC0 3 és MgCO s alakban van lekötve, addig a sárga agyagnál a széndioxid csak a kalcium egy részét tudja karbonátalakban lekötni. Ezenfelül még szabad CaO is mutatkozik. Itt tehét a kalciumnak csak egy része van az agyagban mint mészkő vagy dolomittörmelék, a fennmaradó CaO minden valószínűség szerint szilikátokhoz kötve fordul elő. A sárga agyagban a mésztartalom csökkenését úgy képzelhetjük, hogy a kalcium egy részét a felszínről az agyag felső rétegeibe jutó csapadékvíz kioldotta az agyagban levő mészkő törmelékből és nagy tömegben levő foraminifera héjakból és Са(НС0 а) 2 alakban tovább vitte. Az agyag kémai iszerkezetében beállott változások, melyek a mállás jellegét mutatják, lényegesen elősegítik az agyag vízvezető képességének növelését. Ismeretes, hogy az agyagból készített oldatban felrázás után a kolloidok órákig lebegnek s csak hosszú idő eltelte után ülepednek le. Ha azonban az oldathoz kevés savat, vagy sóoldatot adunk, kolloidszemcsék koagulálnak, pelyhekké ragadnak össze és gyorsan leülepednek. Az agyagban levő kolloidok rendes körülmények között sejtes szerkezetet vesznek fel, azaz a kolloidokat alkotó pikkelyek úgy helyezkednek el, hogy a víz közöttük ne tudjon áthatolni. Ha azonban a talajvízben oldott sók nagy mennyiségben fordulnak elö, akkor az agyag kolloidszemcséi koagulálnak, pelyhes szerkezetet vesznek fel s így a pelyhek között a talajvíz könnyen talál magának utat. Megvizsgált területünkön a kiscelli agyag — bár nagy kolloicl-tartalmánál fogva teljesen vízzárónak kellene lennie — mégis a felső rétegeiben a felszíntől számított 10—12 m mélységig egyes helyeken igen jól vezeti a vizet. Az agyagnak — ez a rendes tulajdonságától eltérő — vízvezető képessége az itteni erősen sótartalmú talajvíz-koaguláló hatásával magyarázható. Ezek az eredmények megerősítik a következőkben ismertetendő iszapolási kísérleteimet, amelyeket szintén a 65. számú fúrólyukból vett agyagmintákon végeztem. Vizsgálataimban kiterjeszkedtem 1. a ^első vizet vezető sárga agyagrétegre, 2-15— 1Г50 méter mélységről, 2. az alatta levő csaknem teljesen impermeábilis, barnaszínű agyagrétegre, 11-50—11-80 méter mélységről, s végül 3. a még minden behatástól mentes, teljesen impermeábilis kék agyagrétegre, 16-00—16-60 méter mélységről. A teljesség kedvéért közlöm a 65. számú fúrás teljes szelvényét : Mélység a térszín alatt : A kikerült agyag megnevezése : 16-00—16-60 m és lejjebb 0-00— 2-15 m 2-15—11-50 m 11-50—11-80 m 11-80—16-00 m Sárga agyig, törmelékkel. Sárga nedves agyag, helyenként mészkő^oltokksl. Barna, száraz agyag. Barna, száraz agyag, kék foltokkal. Kék, száraz agyag. Az iszapolásoknál az old vt elkészítésénél 1 liter desztillált vízhez 1 cm 3 36°—Be vízüveget adtam, hogy az agyagban jelenlévő oldható sók koaguláló hatását ellensúlyozzam s így az oldatot dispergáljam. gy az Iagyagban levő kolloidok tényleges