Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

48 Az egyiptomi talajjavító-munkálatok tanulmánya útmutatást ad a Camargue termővé tételére. A Camargue Arles alatt, a nagy és kis Rhône, valamint a tenger által határolt sziget, melynek terjedelme 75,000 ha. A nagy Rhőne-tól keletre hozzácsatlakozik még a Plan du Bourg, a kis Rhónetól nyugatra pedig a kis Camargue. A Camargue-ot a két Rhőne-ág mentén ármentesítő-töltés, a tenger mentén pedig alacsony parti töltés védi az elöntéstől. A sziget délkeleti részét egy régi Rhőne-ág különíti el a főszigettől, melynek így elhatárolt területe 56,000 ha ; belőle 16,000 ha mívelés alatt áll, 40,000 ha sós mocsár és tó. A Camargue a két folyóág mentén emelkedik, a közepén lapos. A partoknál rakja le ugyanis a Rhône a hordaléka nagyrészét, a Camargue belsejébe csak finom agyagos részeket visz ; illetve vitt, mert körülbelül 100 év óta a Rhóne-ágak mentén ármentesítő töltések akadályozzák az árvíz szétterülését. A Camargue-ot csak részben építette föl a Rhône hordaléka ; a parti áramlatok, melyek keletről nyugatra szállítják a hordalékukat, a parttal párvonalas földszalagokat és lagunákat készítettek, melyek a Camargue létesüléséhez nagyban hozzájárultak. A lagúnák vize eleinte sós volt, de később a Rhône árvizei közülök többeket édesvizű mocsarakká alakítottak. Az újabbkeletű lagúnák sósak. A Camargue csúcspontja mintegy 4 m magas a tenger színe fölött ; aztán sorjában mocsarak és földszalagok következnek, majd a nagy Valcarés-tó, melyet délről a zöld Riège-berek földszalagja zár el, majd alsóbb tavak és újabb földszalagok, végül egy terjedelmes öböl, melyet keletről nyugatra haladó homoknyelv elzárni készül. A sziget északi része, a két Rhőne-ág menti területek, a régi parti földszalagok mind 1-5 m magasságon felül vannak, homokosak, könnyűek és jól mívelhetők. A régi lagúnák szintje körülbelül a tenger szintjében van, vagy valamivel még mélyebb ; a Valcarés-tó feneke 1-5 m. E magasabb, mintegy 16,000 ha terjedelmű részek mívelés alatt állanak, mert könnyen lecsapolhatok. Míg a mély területek, melyek a Rhóne-ból édesvizet kaphatnak, nádasokká lettek, vagy mocsári legelőül szolgálnak, melyen juhok legelnek. A Valcarés-tó s az alsóbb tavak sósak és nincs rajtuk növényzet. Végül vannak mély, félig sós területek, melyeken különleges növényzet díszlik. Az egész terület egyes részei lecsapolvák és öntözvék. A magasabb helyekre a vizet szivattyúkkal emelik, melyek a Rhône mentén nagyszámmal vannak. A régi lagúnák a Rhóne-ból gravitációs úton kapnak vizet. A lecsapoló-árkok mind a Valcarés-tóba szakadnak. A Camargue talaja általában szegény nitrogénban, közepesen gazdag foszforban s nagyon gazdag káliban ; változó, de rendesen bőmennyiségű meszet tartalmaz ; szóval elég jó föld. A magasfekvésű földek homokosak, a mélyebbek agyagosak s általában mind termővé tehetők. Egyedül a só az, mi a teljes mívelés alá fogást akadályozza s melyet el kell távolítani. A sótalanításról Hilgard amerikai tudóson kívül Gastine, Carrier. Lagatu és Sicard francia agrogeológusok foglalkoztak. Carrier főként a Camargue sótalanítását tanulmányozta. A Camargue sósságát nemcsak a tengervíz, hanem a Rhône ott elpárolgó vize is adja. A Camargue általában több esőt kap, mint a Nílus deltája, mert itt évi 20—50 mm, míg a Camargue-on évi 500 mm. De a Camargue esői tavasszal