Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

17 tisztult csatornalevet ülepítőkbe vezetik, hol lerakja iszapját, melyet részben újra levegővel dolgoznak át, másrészét pedig végleg eltávolítják. A folyadék levegőzését Manchesterben úgy végzik, hogy sűrített levegőt fujtatnak a folyadékba ; Sheffieldben pedig lapátos kerekekkel mozgatják a szenynyes vizet. A szellőztető medencék ürfogata a száraz időben termelt napi szennyvíz 1/

3-a és teljes mennyisége közt változik. A használt levegő 3—8 in

3, a csatornalé m

3-ére. A hatásossá tett iszap 20—40%-a a reá tisztítás végett vezetett csatornalének. Napi 1000 m

3 víz tisztításához 4—8 kw energia szükséges. A keletkező iszap jelentékeny mennyiségű, mert 97—98% vizet tartalmaz. Ez iszap kezelése sok nehézséggel jár. Legérdekesebb a szűrősajtón való átvezetés, mely eljárás a közönséges dekantálással nyert iszap kezelésére is alkalmazható. A hatásossá tett iszap eléggé jól tisztít, Sheffieldben az oxigénelhasználó képesség 86—90%-kal csökkent ; de az ammoniás nitrogén csak 10—11%-kal. Nitrát nem mutatkozott. Manchesterben az oxigénelhasználó képesség 80—83%kal, az ammonia 5—30%-kal csökkent. Nitrifikáció nem mutatkozott. Franciaországban is kísérleteztek ez eljárással, Párizs szennyes vizeinek tisztításakor. Az oxigénelhasználás 50—75%-kal csökkent, az ammonia alig csökkent, nitrát alig keletkezett, 1 y

2—2 órai szellőztetés helyett 9 órai szellőztetés kellene, hogy több nitrogén tűnjön el. E szennyvíztisztító mód befektetés-költsége 170- 300 frank a szárazidőben termelt napi csatornalé m

3-e után. A kezelés 2—4 centime m

3-ként. Melyik az alkalmazni szokott 3 mód : az öntözés, baktérium-ágy és hatásossá tett iszap közül a legmegfelelőbb? A csatornalé szétterítése kétségtelenül legjobban tisztít s ha a terület nem drága, a legolcsóbb is. De nehéz alkalmas és elegendő nagy területet szerezni hozzá. Párizs csatornalétisztításához 100 m

2 szükséges 1 m

3 napi vízre. Berlin négyszerte nagyobb területet használ. Ha fejenként 150 1 szennyvizet számítunk, fejenként 1-5—6 ha esik. Nagyváros közelében ekkora alkalmas terület ritkán van. Ha pedig messzire visszük a vizet, a vezeték megdrágítja a létesítményt. Marad tehát a másik két tisztító mód. A perkolációs ágyak valamivel többe kerülnek és nagyobb helyet foglalnak el. mint a hatásossá tett iszappal való csatornalétisztítás, de a különbség sem az árban, sem a területben nem jelentékeny s a perkolációs ágy jobban tisztít. Általában 3 m

2 terület kell minden napi szennyvíz m

3-e után ; de a baktériumágyak fölmehetnek 3-5 m

2-re a szennyvíz m

3-e után. A fő szabály, hogy a szenny levet szigorúan a szükséges mértékben tisztítsuk, mert különben elviselhetetlen költségeket kapunk. Mindig a szükséges hígulás fokát kell szem előtt tartanunk. Pl. Avignon a szennyvizét a Rhőne-ba önti, melyben a hígulás legalább 3000-szeres. Míg Clermont-Ferrand egy kis patakba, melyben a hígulás szárazságkor 1-szeres alá száll. Ez utóbbi város szennyvizét tehát jobban kell tisztítani, mint Avignonét, 4. Folyóiratok szemléje. (Compte rendu des périodiques.) .4 hidrodinamikai hasonlóság. (Génie civil, 1925, jan.)