Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

töltésből létesítették volna. A felső torokhoz bukógátat terveztek, az alsó torokhoz ürítő készüléket. A költségek 7-5 millió aranyfrankra rúgtak volna s a hatás csak 0-25 m vízszínsüllyedésben nyilvánult volna. Aztán a védőtöltések hossza 40 km-rel növekedett volna ; 1500 ha terület kiesett volna a rendes mívelésből ; s az árapasztó fentartása (kotrása) drága. 6. A töltések eltávolítása, vagy levágása gondolata minden kártokozó nagy árvíz után fölmerült. Ha a töltéseket 7 m-es hanoï-i vízmagasságra hagynák meg. akkor az 1884—1923 években a június 20-át megelőző árvizekből, melyek száma 20, 13 okozott volna pusztulást a rizsföldekben ; a szeptember 1-ét követő árvizek száma 59 volt, melyből 40 lett volna károkozó, vagyis minden 10 hónapra esett volna egy-egy kár. Ha a töltések tetejét +8 m-es hanoïi vízállásnak megfelelően metszük le, akkor az elöntések száma jelentékenyen csökken, de a veszedelem nem szűnik meg. Egyik megoldás volna olyan elborítható töltések létesítése, mely a július és augusztusi nagy árvizeken kívül minden mást visszatart. Az ily töltés 11-05 m-es hanoïi vízállást még kiöntés nélkül vissza kellene, hogy tartson. De lehetne egy 10-36 m-es vizettartó töltéssel is megelégedni. Ez tehát a már tárgyalt csordulok esete volna, melyről már szóltunk. 7. Az árvízi meder kibővítése a töltések kihelyezésével szintén foglalkoztatta a mérnököket. A töltéstávolság a Vörös-folyón nagyon változó ; Viétri és Hanoï közt átlag 3-5 km, de l-l és 5 km közt változik ; Hanoï és Hung-Yen közt átlag 1-9 km, de 0-5 és 5 km közt változó. Azonban a hosszanti metszet nem igen mutatja a töltéstávolságváltozás hatását. A nagyvízi meder ugyanis két módon hat a vízjárásra : 1. a hullámtéren való tározás ; 2. a bullámtéren való emésztés által. A tározás hatása csekély ; a hullámtérnek 1 km-rel való szélesítése alig néhány cm-rel csökkentené az árvíz magasságát, mert a hullámtér az árvíz maximuma közelében nem működik úgy, mint valami tároló medence, mert már telve van vízzel. Ami a hullámtér emésztését illeti, ez is csekély a meder és a meder fölötti ür emésztéséhez képest. A töltések kihelyezése azt eredményezné, hogy a hullámtér gyorsabban iszapolódnék föl s amennyit nyernénk emésztés dolgában az ármeder szélességével, annyit veszítenénk a magasság csökkenésével. Különben is a töltések áthelyezése drága művelet volna. 8. A legutolsó és leghelyesebb megoldással a töltések megerősítése kínálkozik, hogy a töltés minden árvíznek ellenállhasson. Erre a megoldásra jutottak egyébként a Pô-, Tisza-, Mississipi-, Loire-folyókon is. A Vörös-folyó töltései gyöngék voltak ; ez okozta az árvízi károkat. Hogy a károk megszűnjenek, meg kellett erősíteni őket. Hosszas vita után 1917-ben kezdtek hozzá a töltések rendszeres megerősítéséhez. A megerősített töltés méretei a következők : töltéskorona szélessége 6 m ; magassága 0-5 m az 1918. évi árvíz fölött ; vízfelőli lejtő : 2 : 1 ; szárazfelőli lejtő 3 : 1 hajlású. Ha a töltés magasabb 5 m-nél, akkor 5 m széles padkát alkalmaznak mind a víz, mind a száraz felé. A töltés árvíz fölötti magassága talán csekély, de nyúlgáttal könnyű védekezni. még ha 1-5 m-res magasságot kell adnunk is neki. Általában a megerősített töltések 12 m-es hanoïi vízállás ellen védik az árteret.