Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

5 kifejlődnek. Ezért az erdőirtásnak alig van hatása az árvizekre. Kínában már más hatása van a Vörös-folyó felső völgyeiben az erdőirtásnak ; itt a kiirtott erdő helyett nem fejlődik új vegetáció s a csupasz hegyoldal csupaszon marad. Itt az erdőnek több a hatása. De a nagy árvizek hosszantartó előkészítő eső után jövő nagy lecsapódások eredményei s az előkészítő esők telítik a talajt akár erdős, akár nem úgv, hogy a rákövetkező nagy lecsapódások meghozzák az árvizet akár kiirtották az erdőt, akár nem. Az erdőirtás megnöveli a rendes, közepes árvizek magasságát, csökkenti tartamukat, de a rendkívüli árvizekre alig van hatásuk. 2. A tároló medencék árvízcsökkentő hatásáról Graeff a következőket mondja : Egyetlen tároló medence a közvetetlen alatta lévő vidékre teljesen biztos hatású és nagysága elég pontosan számítható. Például a Furens-medence St. Étienne várost biztosítja az elöntéstől. Ha több medencét készítünk a főfolyón, hatásuk szintén hasznos, bár számításuk kevésbbé pontos. Míg a mellékfolyókon vagy a fő- és mellékfolyókon létesített medencék hatása bizonytalan s e bizonytalanság növekszik a medencék számával úgy, hogy csak kisszámú és a legnagyobb mellékfolyókon létesített medencék tesznek szolgálatot. Ezért oly kiterjedt és szétágazó medencében, mint a Vörös-folyóé, a tároló medencék nem alkalmasak az árvíz csökkentésére. De ezenkívül a költségek is nagyok lennének. Ha az árvíz mennyiségét mpkénti 2000 m

3-rel akarnók csökkenteni 4 napon át, akkor 700 millió m

3 vizet kellene tározni, mi 40 millió aranyfrankba kerülne s az eredmény csak az volna, hogy 0-25 m-rel csökken az árvíz magassága. 3. A csordulok alkalmazása azt követeli, hogy a delta egyes részeit árvíz idején tároló medencékül használhassuk. Ekkor a nagy áradáskor a víz a csordulókon átbukva a tároló medencékbe ömlik s szintje bizonyos előre megállapított magasságnál magassabbra nem emelkedhetik. Ilyen árvízcsökkentésre példa a Loire völgye. A Vörös-folyó árterén a Vinh-Yen tartomány kínálkozik erre a célra, mert itt jár a legkisebb kellemetlenséggel. Az ide kiömlött víz nem tér többé vissza a Vörös-folyóba, hanem a Song Calo közvetítésével a Thai-Binh medencéjébe folyik. A Song Calo 800 in

3 vizet vezethet mp-kint s a levezetés elég gyors (2- 12 nap) arra, hogy az elborított terület ismét mívelés alá fogható legyen. A Song Calo-ba 1200 millió m

3 vizet lehetne eltávolítani, vagyis öt napon át 3000 m

3-t mp-kint s ily módon az árvíz nagyságát 0-5 m-rel lehetne csökkenteni. Mivel a Vinh-Yen tartománynak bizohyos magasabb pontjai is vannak, elöntéskor a lakosság és állatállomány ide menekülhet. Ezenkívül a tartomány árvízviszonyai nem változnának meg, mert negyedszázadonkint 5-ször szokott elöntést szenvedni töltésszakadások következtében. A mérnökök tehát komolyan foglalkoztak e megoldással annál is inkább, mert a tartomány annamita lakosai egyhangúlag kérték, hogy a Vörös-folyó balpartját ne töltésezzék el. Ezért 1896-ban elhatározták a Vörös-folyó balpartján csordulok létesítését. Azonban a legelső nagy árvízkor, 1899-ben a töltésátvágások illetve csordulok egyrészét a benszülöttek eltömték, a megmaradottak pedig tövig lemosódtak úgy, hogy a Vörös-folyó apadásakor visszafolyás létesült, mi késleltette az árvíz lehúzódását.