Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

84 könnyebbek súlyban. Ezért a folyóshomok tulajdonsága jobban és állandóbban megvan benne. A burkolati, nagyszemcséjű gátrészben is néha hasonló jelenségek állhatnak elő. Rendesen a nagyobb szemcséken a víz eltávozik és kiszáradnak. De ha az anyag lágy természetű, akkor eltöredezik a nyomás alatt s finomabb szemcséjű lesz, mely eltömi a pórusokat s megszünteti vízeresztő képességét. Amint a töltés súlya növekedik, az anyag tömődik s a hézagok kisebbek lesznek. A mállóbb kőtörmelékből készült vízfelőli töltésrész előtt építés közben fölgyűl a víz. A burkolat hézagai a nyomás alatt eltömődnek s a töltésből a víz nem áramolhatik ki, hanem benne marad s a nyomás egyrésze közrehat a csúszó réteg keletkezésére. Ez volt az oka a Calaveras-gát 611,600 m

3-nyi anyaga megcsúszásának, mely a vízfelőli oldalon vált le és csúszás után teljesen tömötté vált úgy, hogy nem igen volt megérthető, hogy jutott folyékony, illetve csúszó állapotba. De a csúszás után a részecskék új elhelyeződésbe jutottak úgy, mint a tengerhomok a lábnyomás után. Összefoglalás. 1. Az iszapolással készült gát anyagának szemcséi ne legyenek 10 ц (O'Ol mm) -nél kisebb átmérőjűek s a kisebb részeket a vízzel ki kell mosatni. 2. Ha a tó méretét építés közben lehető minimumra redukáljuk, akkor elérhetjük, hogy a 10 ц-nél kisebb átmérőjű szemcséket a víz nem rakja le, hanem elragadja. 3. Fúrással kell ellenőriznünk a töltés tömöttségét s a felső rész továbbfolytatását az alsó rész állapotával kell összehangba hozni. 4. A burkolati töltésrész elég vastag legyen, hogy a belső nyomásnak elegendő biztossági fokkal ellenálljon, a magot folyékonynak téve föl. 5. A burkolati rész súlyának növelésére sziklatörmeléket használjunk, melyet vízi- vagy egyéb úton szállíthatunk a töltésbe. 6. Az állékonyság a tömöttséggel nő. Ezért gondosan kerülnünk kell építéskor az üregek keletkezését. Az anyagok lehető súlyosak legyenek. Ha e szabályokat szemmel tartjuk, akkor jövőben megcsökken az iszapolással készült gátak száma, mert nem fogják ezt a módszert ott alkalmazni, hol az anyag túlfinom szemcséjű. De másrészt pedig ott, ahol alkalmazható, a legolcsóbb eljárás. 3. Könyvismertetés. (Bibliographie.) a) Idraulica generale, írta Francesco Marzolo, 1920. Padova. Ismerteti Mouret. b) Handbuch der Hydrologie, írta : E. Prinz, 1919. Berlin. Ismerteti Ed. Imbeaux. c) Le Rio Mendoza (Argentina), írta : Soldano, ismerteti Imbeaux. A Mendozafolyó medencéje Argentínában a Rio Negrotól északra fekszik és 4600 km

2 nagyságú. Az Andok lejtőiről jövő folyók táplálják. A vízgyűjtő nem nagyon esős ; átlag 0'280—0'205 m az átlagos évi csapadéka. A Puerta del Inca-n 1270 m magasságban 1909—1910-ben semmi sem esett. Az év folyamán a csapadék nagyon egyenetlenül oszlik meg s csak áprilisban és szeptemberben esik. Cacheuta-tól (1225 m) keletre a vízgyűjtő medence sivatag, melyet az Andok torrenseinek hordalékkúpja alkot.