Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IV. Dr. Réthly Antal: Az Alföld csapadékviszonyai és a fásítás mikrometeorológiai indokolása

73 Kiragadtam néhány felszólalást a Nemzetgyűlés tárgyalásaiból, amivel reáakartam mutatni, hogy éppen a törvényjavaslat indokolásának hatása alatt állottak a Nemzetgyűlés t. képviselői és a megboldogult miniszter is. Az indokolásból nem lehet mást, mint feltételezett klímaváltozást kiolvasni. Itt mikroklíma csak sejtésszerűen van meg. Klímán nem lehet mikroklímát érteni és ha csupán azt akarjuk érteni, akkor azt határozottan körül kell írni és nem annyira beálb'tani a fásítás nagyarányú hatását az Alföldre és annak éghajlatára, még kevésbbé az ármentesítést az éghajlat állítólagos megrontásáért felelőssé tenni. Ez az indokolás, sajnos, beidegződött a magyar köztudatba és még nagyon sok víz fog lefolyni a Dunán, amíg ezt a téves hitet onnan ki lehet irtani. A felszólaló képviselők és a megboldogult miniszter természetesen jól tudták, mi a klíma és nem adtak olyan értelmezést, aminőt most ad az államtitkár úr — utólag — cikkem hatása alatt. Arra a figyelmeztetésre, hogy jó lett volna megismernem az Erdészeti Lapokban megjelent cikkeket és azokat az előadásokat, amelyeket a fásítási törvény érdekében az Országos Erdészeti Egyesület-ben tartottak, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy annak idején figyelemmel kísértem, sőt hatásuk alatt figyelmeztettem is az egyik világhírű tudós erdész-professzort, hogy nagyobb óvatosság ajánlatos az erdőnek a klímára való befolyásának hangoztatását illetőleg, mert azt nem fogják tudni igazolni. A bizonyításra majd csak évtizedek múlva kerülhet a sor, amikor már mindannyian nem élünk, de meglesznek végre az erdők és az éghajlat maradt a régiben. Az itt szereplő „Éghajlat = Klíma" szónak nem tulajdoníthatok más értelmet ma sem, mint 13 évvel ezelőtt, amikor a mikroklíma-kutatás elnevezést még nem ismerték. Voltak ugyan a talajmenti megfigyeléseknek előfutárai, amilyen a finn Hornén (1894) és a német Gr. Kraus (1911), akik különböző talajnemek sugárzási viszonyaival foglalkoztak és megvolt már eléggé az erdészeti meteorológia tudománya is. Nálunk már egy negyedszázad előtt kezdték meg az erdészeti kísérletügyi állomásokon a talajmenti észleléseket a nyilt területeken és az erdőkben. Berendezésükben én is részt vehettem és bizonyos irányú megfigyelések rendszeresítése éppen az én javaslatomra történt és történik ma is. Nagyon hálás feladat lett volna az erdészeti kutatás szempontjából, ha ennek a törvényjavaslatnak az elkészítésekor, a már együtt volt erdészeti kísérletek szép meteorológiai megfigyeléseit feldolgozták volna, mert érdekes eredményeit, mint helyi éghajlati jellemzőket, lehetett volna értékesíteni. Az „Erdészeti Kísérletek"-ben (7) több olyan megfigyelést tárgyaltam, melyek ma, mint „mikroklíma" szerepelnek. Annak újból való igazolására, hogy senki sem írt tisztán helyi jellegű meteorológiai befolyásról és végeredményben éghajlatváltozást gondoltak, álljon itt egy pár idézet a figyelmembe ajánlott „Erdészeti Lapok"-ból (8) (1920) : „Felolvasások és előadások az 0. E. E.-ban. Sávoly Ferenc dr., a meteorológiai intézet adjunktusa, az Alföld klímájával foglalkozott. Tudományos fejtegetései teljesen igazolták az Alföld befásításának elsőrendű fontosságát. Kétségtelen ugyanis, hogy az Alföld csapadékszegénységén és a csapadék egyenlőtlen évközi eloszlásán az öntözési berendezések alkalmazása mellett, az erdősítéssel és fásítással leszünk képesek a leghatékonyabban és a legtermészetesebb módon segíteni, mert az erdei alom konzerválja az esővizet, az erdő lehűti a levegőt, miáltal a relatív páratartalom emelkedik, az erdő